Örkény István Tóték című műve

2012-től a Művészetek Palotája a mozgóképnek is otthont ad. A Müpamozi a korai filmszínházak hangulatát idézi. Működését Fábri Zoltán filmjeinek vetítésével kezdte. Így került nyilvános bemutatásra a nagy sikerű Isten hozta, őrnagy úr! című adaptáció is, amely Örkény István Tóték című művét filmesítette meg. A Tóték drámaváltozata 1967-ben készült, de három évvel korábban kisregényként már megjelent.
A magyar drámaírás történetében Örkény újat hozott ezzel a művel. Legszembetűnőbb a jellegzetesen közép-európai groteszk, illetve abszurd látásmód. Ez a realista stíluselemek sajátosan képtelen helyzetekbe és szövegkörnyezetbe illesztését jelenti.
A történet a második világháború idején játszódik, egy csendes, idilli kis faluban. A háborúnak fontos szerepe van a műben, de mindvégig háttérben marad. A főszereplő a Tót család: az apa, Tót Lajos tűzoltóparancsnok, felesége, Mariska és lányuk, Ágika. Van egy fiuk is, Gyula, és bár ő nem jelenik meg aktív szereplőként, mégis minden miatta, pontosabban érte történik. Gyula ugyanis a háborúban harcol, az orosz fronton. Jelentős szereplő a postás, aki egy kissé bolond, de nem veszélyes ember. Rajong Tót Lajosért, és ezért – szeretetből – csak a jó hírekkel teli leveleket adja át. Ez válik az abszurd helyzet forrásává. Nem kézbesíti azt a sürgönyt, amely Tót Gyula halálhírét közli...
Tót Lajos a falu zárt világában a hierarchia csúcsán áll. Általános tiszteletnek örvend, mindenki szereti. Felesége felnéz rá, lánya egyenesen rajong érte. Kényelmes, nyugodt élete azonban néhány nap alatt megrendül. A fronton harcoló Gyulától levél érkezik, amelyben megírja, hogy parancsnoka – a meggyengült idegrendszerű őrnagy – az ő házukban tölti majd a szabadságát. A család mindent elkövet, hogy az őrnagy úr jól érezze magát, hiszen akkor visszatérése után biztos kedvezményekben részesíti Gyulát a fronton.
Hamarosan kiderül, hogy a vendéglátás nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolták. Az őrnagy szokásaihoz és elképzeléseihez teljes mértékben alkalmazkodnak – Gyula kedvéért. Kiszolgálják a pszichopata zsarnokot, mert ők nem tudják, amit mi, nézők már igen: az áldozathozatal értelmetlen, hiszen Gyula halott. Közben az őrnagy átrendezi a családi viszonyrendszert, megalázza Tótot, és fokozatosan teljes uralmat szerez a család felett.
A család manipulálásának leghatásosabb eszköze a teljesen értelmetlen, időkitöltő munka: a dobozolás. Éjszakánként az őrnagy vezetésével rohamtempóban dobozolnak. Az őrnagy szerint ez azért fontos, hogy az ember ne gondolkozzon, mert az veszélyes. Így a dobozolás a gondolkodás kiiktatásának szimbólumává válik. Tóték még ezt is elfogadják. Mindenben alárendelik magukat az őrnagynak, feladják megszokott életüket, értékeiket és saját énjüket is.
Tehát a történet egy reális helyzetből indul. A család mértéktelen áldozatvállalása és egyéniségük, természetes életvitelük totális feladása teszi lehetővég az őrnagy diktatórikus magatartását. A család tagjai a háborúban harcoló fiuknak akarnak jót, ezért kiszolgáltatottá (és zsarolhatóvá) válnak az őrnagy számára. A hatalom és áldozatai csak egymást feltételezve létezhetnek. A feszültség az őrnagy érkezését követően intenzíven fokozódik, legszembetűnőbben ez Tóth Lajoson látszik. Már majdnem bekövetkezik a drámai konfliktus, de végül kibírja a család mindegyik tagja az együtt töltött két hetet. Az őrnagy elutazásakor kezd megnyugodni mindenki – az olvasó, illetve a néző is. Na, végre… – sóhajtunk fel együtt. S ekkor visszatér az őrnagy: a partizánok miatt három nap múlva tud csak elutazni. A végkifejlet váratlan és meghökkentő. Ez az a határpont, amelynél egy ember már nem manipulálható és alázható meg tovább. Tót a papírvágóval négy egyforma darabra vágja az őrnagyot. Lázadása épp annyira abszurd, mint alkalmazkodása.
Érdekes megfontolni, hogyan működik az erőszak pszichológiája. Vajon a család viselkedésében megjelenő túlzott alázat, kiszolgálási vágy, önmeggyőzés és végül a teljes önfeladás mennyiben járult hozzá az őrnagy diktatórikus fellépéséhez. Ugyanez a felállás vajon mennyiben igaz a társadalom egésze és a totalitárius uralmat kieszközlő vezető esetében? Vajon mennyiben szolgálja ki a nép a diktátort? Ezek a dráma alapkérdései.