Erkölcsi értelemben olyan személy vagy intézmény, aki/ami az eredendően meglévő vagy elnyert fölényének elismerését, utasításainak betartását, követését elvárja másoktól. A gyermek nevelése során a szülők vagy a tanárok ilyen tekintélyként jelenhetnek meg, és abban az esetben, ha ez a gyermek szükségleteinek kielégítéséhez, illetve a közösségbe való gördülékeny beilleszkedéséhez hathatósan járul hozzá, akkor ez természetesnek tekinthető, ám abban az esetben, ha a felnőtt visszaél ezzel a helyzetével, autoritariánus nevelésről beszélünk. Társadalmi vonatkozásban megkülönböztethetünk tudományos, politikai, gazdasági, jogi, erkölcsi stb. tekintélyt – ezekre a társadalom egészséges működéséhez szükség van, ám ha a politikai hatalom ezzel visszaél, könnyen vezethet önkényuralomhoz, személyi kultuszhoz. Az etika vallásos vonulata az erkölcsi érvényességet valamelyik természetfölötti tekintélyre, istenre vezeti vissza.