XIX. századi filozófiai irányzat, megteremtője Auguste Comte, aki szerint a tudományok feladata pusztán a jelenségek megfigyelése és leírása, nem pedig azok magyarázata. A kifejezés a latin „positivus” (ami tényleges, adott) szóból származik. A fogalom megalkotója Auguste Comte (1798–1857). Az emberi megismerés mintájának a természettudományt tartotta. Jellemző volt rá a tények tisztelete: azok az állítások, amelyek igazsága tapasztalatilag nem igazolható vagy cáfolható, semmit nem mondanak a világról. A pozitív filozófia alaptétele: a tudományos megismerés a jelenségek külső vonatkozásainak leírása. A lényeg rejtve marad előttünk, de a gyakorlati élethez szükséges bizonyosságot megismerjük a tények szükségszerű összefüggésének (a törvényeknek) a feltárásával. Ezek ismeretében befolyásolhatjuk vagy előre láthatjuk a jelenségek menetét.