Jellegzetes lírai verstípus, amely a művész saját személyiségfejlődésének értelmezésére és értékelésére tesz kísérletet. Együtt jár a múlt és a jelen összehasonlításával, az időszembesítéssel, nemegyszer az önmegszólítással. A magyar líra különösen gazdag létösszegző versekben.