Elsődlegesen mindazt jelenti, amit az emberek a múltból átörökítenek, átadnak. Ezek az átörökített elemek már önmagukban is értékhordozók, ugyanis a jelen generációi azt értékelik, amit a múltbeliek rájuk hagytak. A hagyomány ereje a múltbeliségen és „az örök tegnap tekintélyén alapul, azaz ősrégi érvényességük és azok betartására gyökeret vert szokások által…” (Max Weber) A múlt generációinak tudását, eredményeit a későbbiek megöröklik, újraértelmezik, aktualizálják, vagyis a hagyomány nem egyszerű reprodukció. A hagyomány nemcsak azáltal sérülhet, hogy mechanikusan ragaszkodnak hozzá, hanem azáltal is, hogy relativizálják, egyfajta „babonának” állítják be.