Eredeti jelentése: táncdal. A középkori ballada még műforma volt, 8–12 soros szakaszokból állt és 4–6 soros ajánlás kapcsolódott hozzá. A versszakok végén visszatérő refrénnel. Legismertebb szerzője Villon. A modern ballada verses kisepikai műfaj. A romantika kora tette népszerűvé. Greguss Ágost meghatározása szerint: „tragédia dalban elbeszélve”. Általában tragikus történetet mesél el, amelyet a drámai párbeszédekből és a lírai monológokból ismerünk meg. Sűrített, szaggatott előadásmód jellemzi, az úgynevezett „balladai homály”. Az időbeli kihagyások, a térbeli váltások és az elhallgatás egyaránt jellemzi. A „balladai homály” a népballadából ered, amely közismert történetet dolgoz fel, így nem kellett kitérni a cselekmény minden fordulatára. Szerzőség szerint megkülönböztetünk népballadát és műballadát. A műballada szerzőjét ismerjük. Arany János a legtöbb balladáját a skót–székely típusú népballadák mintájára írta.