Magyarország három részre szakadása

„Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!”
Nemzeti emlékezetünk kiemelt eseménye a mohácsi csatavesztés. De miért fordulópont történelmünkben ez a vesztes csata? Hiszen ekkor még nem szállta meg országunkat a török. Vajon mi vezetett az ország három részre szakadásához, másfél évszázadra meghatározva történelmünket?
1526 az az év, amikor Szulejmán szultán Budáig nyomult előre, majd rövid idő múltán onnan kivonulva egy legyőzött országot hagyott hátra. Távozásával újból fellángoltak a nemesi pártharcok. Az ország király nélkül maradt, választani kellett. A vesztes csatától jelentős sereggel távol maradó Szapolyai János erdélyi vajda, a köznemesek vezetője érvényesítette az 1505-ös törvényt: idegen uralkodó helyett magát jelöltette magyar királynak. A székesfehérvári országgyűlés megválasztotta, s november 11-én I. János néven meg is koronázták. Ám egy hónap sem kellett, s a nyugat-magyarországi nemesek Habsburg Ferdinándot is királlyá választották, s nem sokkal később meg is koronázták. Vajon mi volt a megosztottság oka? Ki mit várt a választott királyoktól?
Szapolyai az ország egyik legnagyobb birtokos nemese volt, s erdélyi vajdaként, Mohácsról lemaradva, az ország egyetlen ütőképes seregével rendelkezett. Ferdinánd V. Károly spanyol király és német-római császár öccse volt. Talán a nagy hatalmú V. Károly majd segít a török elleni küzdelemben?
Császári bátyja segítségével Ferdinánd a következő évben szinte teljesen kiszorította az országból a rendek által megválasztott Szapolyait. A vesztésre álló János király döntő lépésre szánta el magát. Másfél évszázadra mintát adó döntésre: a koronáért cserébe felajánlotta országát Szulejmánnak. A szultán elfogadta a felajánlást, s visszatérve Magyarországra, legyőzte Ferdinándot. Szapolyai megkapta az országot, Szulejmán Mohácson átnyújtotta neki a koronát. Még kevesen látták át és vették tudomásul, hogy királyságunk két birodalom hatalmi harcának ütközőpontjába került. Pedig a szultán hódító szándéka egyértelmű volt, hiszen már kétszer is célba vette Bécset – sikertelenül.
Patthelyzet alakult ki Ferdinánd és Szapolyai között. Bár egyik fél sem mondott le a végső győzelemről, mégis békét kötöttek egymással. Feltételekkel, de a két király 1538-ban Váradon felosztotta az országot. Szapolyai megtarthatta királyi címét, Budát, valamint az ország középső és keleti felét. Az egyezmény szerint halála esetén országa Ferdinándé lesz, még akkor is, ha időközben fia születne. Ferdinánd a nyugati megyéket birtokolta, szintén királyként. Persze a megállapodást egyik fél sem tartotta be. Ferdinánd árulkodott a török Portánál, hogy Szapolyai a szultán háta mögött egyezkedett. Szapolyai viszont megnősült, feleségül vette a lengyel Jagelló Zsigmond lányát, Izabellát. Királyi származású örököst akart, így biztosítva a trónt utódainak.
János király még megérte fia születését, de néhány nap múlva meghalt. Halála előtt megeskette híveit, hogy csecsemő fiát királlyá választják. A szerződésbe foglalt jussáért felvonuló Ferdinánddal szemben a Szapolyai-hívek ismét a nagyhatalmú szultánhoz fordultak. Ő azonban ezúttal már a végleges megszállás szándékával jött Magyarországra. Véletlen, de 1541-ben épp a mohácsi csata évfordulójának napján, augusztus 29-én vette végleg birtokba Budát – egyetlen kardcsapás nélkül. Az ország középső részét megszállta, Erdélyt és Kelet-Magyarországot az özvegy Izabella királynénak és csecsemő fiának, János Zsigmondnak adta. Észak- és Nyugat-Magyarország megmaradt Habsburg Ferdinánd kezén. Magyarország mintegy 150 évre három részre szakadt.
„Él magyar, áll Buda még! A múlt csak példa legyen most... Nemzeti nagylétünk hajdani sírja, Mohács!”