Különleges bánásmódot igénylő tanulók és a testnevelés

Biztosan találkoztál már olyan gyermekkel vagy felnőttel, aki „más” volt, mint a többiek, nem volt átlagosnak nevezhető. Tudnod kell azonban, hogy a „másság” nagyon sokféleképpen értelmezhető: a fiúnak más a lány, a szőkének más a barna és az ép embernek is más a fogyatékos személy, pedig ez nem kéne, hogy így legyen.
A Köznevelési Törvény ezt a „más” csoportot különleges bánásmódot igénylő tanulóknak nevezi. Az elnevezés azt takarja, hogy ezeknek a diákoknak ahhoz, hogy együtt tudjanak tanulni veletek, szükségük van egy kis támogatásra nemcsak az állam, az iskolák és a szülők részéről, hanem tőletek, iskolatársaktól is.
A különleges bánásmódot igénylő tanulóknak 3 csoportja különíthető el:
Az elsőbe a sajátos nevelési igényű tanulók (rövidítve SNI) tartoznak, azok, akiknek az állapotáról vagy valamilyen fogyatékosságáról szakvélemény szól. Ők lehetnek mozgásszervi fogyatékosok (mert mondjuk kerekesszékbe kényszerültek, amputálni kellett a végtagjaikat vagy azok éppen nem fejlődtek ki), érzékszervi fogyatékosok (látás- vagy hallássérültek), értelmi fogyatékosok, beszédfogyatékosok (akik hadarnak, dadognak vagy pöszék), autisták, illetve halmozottan fogyatékosok.
A második csoportba a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók (rövidítve BTMN) sorolódnak, ők azok, akiknek főként tanulni nehéz. Például nehezen tudnak olvasni (ezt nevezzük diszlexiának), vagy az írással vannak gondjaik (ez a diszgráfia), vagy éppen a matematika nem megy nekik (azaz diszkalkuliások). Ezek az úgynevezett tanulási zavarok, de BTMN-nek minősül a hiperaktivitás vagy a figyelem zavara is.
A harmadik a tehetséges tanulók csoportja, akik pedig arra képesek, hogy bizonyos területeken, iskolai tantárgyakban jobban teljesítsenek, mint a többiek, és ehhez plusz feladatokat igényelnek.
A fogyatékosság megléte azonban nem jelenti azt, hogy mindenfajta mozgásos tevékenységtől elzárkóznának, sőt, sokan közülük szeretnek is mozogni és keresik a lehetőségeket, hogy hol tudják megtenni ezt. Ennek egyik nagyon jó helyszíne lehet az iskolai testnevelésóra. Egy kerekesszékes tanuló is szeret és tud kosárlabdázni, hasznos tagja tud lenni a csapatnak, sőt a kerekesszékével szuper trükköket is be tud mutatni nektek. Próbáltatok már széken ülve kosárra dobni?
A látássérült tanulók is részt tudnak venni az órán, ha a testnevelő tanár megfelelően közli az információkat, segítséget nyújt nekik a feladatok végrehajtásában és a tanuló kap visszajelzést a mozgása kivitelezéséről. Ha pedig ti is mellette álltok, engeditek, hogy belétek kapaszkodva közlekedjen a teremben, ha erre szüksége van, már sokat lendítettetek azon, hogy ő is jól érezze magát veletek.
A hallássérült tanulók többsége tud szájról olvasni, így mindent ért maga körül és bármit képes megcsinálni. Nekik sokat segíthet, ha síp helyett egyezményes kézjeleket használ a testnevelő tanár.
Ami nagyon fontos, hogy mozgásos helyzetekben legyetek velük türelmesek. A fogyatékosságukhoz kapcsolódóan ugyanis a motoros képességeikben is lehet hiányosságuk. Egy látássérült tanuló például nehezen tájékozódik a térben, és a gyorsan mozgó tárgyak vagy személyek veszélyforrást jelenthetnek számára. A mozgásszervi fogyatékosnak is lehetnek gondjai a mozgás kivitelezésben attól függően, hogy melyik területet érinti a károsodása. A hallássérült tanulóknak esetleg gondjai lehetnek az egyensúlyi helyzetek megtartásával és helyes kivitelezésével. A tanulási zavarok is gyakran járnak együtt mozgáskoordinációs zavarokkal, mint amilyen a térbeli tájékozódás, a szem- és kézkoordináció, a ritmusérzék zavara vagy az egyensúlyi rendszer éretlensége.
A mozgás azonban mindenkinek kell. Hogy fogyatékos társaink kiegyensúlyozott és egészséges életet tudjanak élni, támogassátok őket ti is, hogy tudjanak veletek együtt sportolni!