Jövőkép: a fair sport hatása a demokráciára

Agón, sok mindent láttam, de valami még mindig gyötör engem.
Mondd bátran!
Miért legyen valaki igazságos, ha a világ nem az? Miért legyen fair, ha ezzel hátrányba kerül másokkal szemben?
Hm. Hallgasd csak meg ezt a történetet!
Egy magyar vívó az 1956-os ifjúsági világbajnokságon saját tartalék fegyverét ajánlotta fel ellenfelének, akinek minden tőre eltörött. Így megmérkőzhettek, és svájci ellenfele végül legyőzte Kamuti Jenőt a tőle kapott fegyverrel. A magyar versenyző második lett.
Ez a történet látszólag a vereségről szól. Ahhoz, hogy az igazi üzenetét megértsük, szemléletet kell váltanunk.
De hogyan?
Gondolj elsőként arra, hogy senki sem vonhatja ki magát a világból. Abban a világban kell élnünk, amit cselekedeteink alakítanak. Az igazságos ember igazságos világot épít, az igazságtalan igazságtalant.
Csakhogy még az igazságtalan ember is elvárja a vele szembeni igazságosságot, vagyis igazságos világban szeretne élni. Igazságtalan cselekedetei saját morális érdeke ellen dolgoznak.
Vedd úgy tehát, hogy egy cselekedet értéke azon múlik, hogy milyen világot épít!
Immanuel Kant a felvilágosodás korában megfogalmazott egy jól alkalmazható alapelvet: cselekedj úgy, hogy cselekedeted elve általános törvényhozás alapjául szolgálhasson.
Szeretnél-e olyan világban élni, ahol igazságtalannak kell lenni, ahol általános törvény az igazságtalanság?
Hát nem, hiszen abból káosz lenne!
Ha nem, hát dolgozz ellene! Légy igazságos!
Mint sportoló? A sport is építi a jövőt?
Hát persze. A sportoló személyes felelőssége óriási, hiszen a sportbeli cselekedet a sport népszerűsége révén rengeteg ember számára üzen. A fair cselekedet fair világot épít. Ám van még valami.
Az igazságos cselekedet valódi emberi közösséget teremt.
Vajon mit érzett az a svájci fiatal, aki a saját kardjával győzte le Kamuti Jenőt? Mit érez az, akivel méltányos egy másik ember? Mit érzel te magad, ha igazságosak veled?
A francia forradalom zászlajára ez volt írva: szabadság, egyenlőség, testvériség.
Nincs demokrácia, ha intézményesített törvényi erő nem biztosítja a szabadságjogokat és az esélyegyenlőséget. A testvériség, az emberek közötti közösségi kapcsolat azonban nem intézményes ügy.
A méltányosság nem szabályozás kérdése, ez rajtunk, rajtad múlik. Kant ehhez is ad vezérelvet:
Cselekedj úgy, hogy a másik embert mindenkor célnak, sohase eszköznek tekintsd!
Akivel szemben méltányosak vagyunk, célnak és nem eszköznek érzi magát. Ezt érezhette a svájci vívó is.
A méltányosság emberi kapcsolatot teremt.
Az ellenfelek nem eszközök, nem azért léteznek, hogy te győzhess, hanem te létezel azért, hogy magas szintű teljesítményeddel és fair viselkedéseddel magadat és őket is kiválósághoz segítsd. A fair cselekedet a sportban olyan testvériséget, olyan emberi közösséget hoz létre, amely példaadó.
A csalás, de még a közöny is szétrombolja, atomizálja a közösséget. A többi embert az érvényesülés eszközévé alacsonyítja. Egy olyan világban azonban, amelyben nincs közösség, hiába nyer valaki. Ha a többi ember csak eszköz, akkor nincs, aki elismerné a győztes kiválóságát.
Érted már? Kamuti Jenő története nem a vereségről szól, hanem az élet nagy küzdelmében aratott győzelemről. Megvalósítja a versengő felek esélyegyenlőségét, s a fair play által összetartozást, valódi közösséget teremt az emberek között.
A fair play értékessé teszi a sportban résztvevő egyéneket, megteremti a sportolói közösséget és a valódi demokráciát.
Búcsúzóul tehát ezt mondhatom: a világ olyan lesz, amilyenné tesszük.
Rajtunk a felelősség.
Rajtad a felelősség.