Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
Ha egy sportoló felkészítéséről beszélünk, akkor nemcsak az edzésről és az ezt kiegészítő edzéseszközökről, módszerekről kell beszélni, hanem a rendszeres sportorvosi vizsgálatokról is. Ezek a vizsgálatok a sportoló egészségi és azon belül a kondicionális állapotáról adnak információt. Sőt vannak olyan vizsgálatok is, melyek az edzettség vagy éppen a túledzettség szintjét is kimutatják.
A sportpályafutás megkezdésekor először egy alkalmassági vizsgálatot végeznek. Az alkalmassági vizsgálaton azt nézik meg, hogy a leendőbeli sportoló fizikai szempontból várhatóan alkalmas-e a sportág rendszeres edzésterheléseinek elviselésére. Az alkalmassági vizsgálatnak több része van, ahol a sportoló egészségi állapotát és terhelhetőségét vizsgálják. Ilyen például az általános fizikális vizsgálat vagy az ortopédiai vizsgálat, mellyel a mozgató szervrendszer állapotát mérik fel; illetve a nyugalmi EKG- és vérnyomásmérés, amelyek a keringési rendszer állapotáról tájékoztatnak. Ide tartozik még a vizelet-, a szemészeti és az ideggyógyászati vizsgálat is. A vizsgálatok után „alkalmas” vagy „nem alkalmas” minősítést kap a sportoló.
Ezután a versenyzők pályafutását végigkísérik a rendszeres sportorvosi vizsgálatok, melyek az Országos Sportegészségügyi Intézet keretein belül zajlanak. 18 éves kor alatt félévente, 18 éves kor felett évente kerül rá sor. A sportorvosi vizsgálat egy általános fizikális vizsgálatból, vérnyomásmérésből, valamint nyugalmi EKG- és vizeletvizsgálatból áll. Sportágtól függően ezeken felül az orvos még kérhet kiegészítő vizsgálatokat is. Az úszóknál például fül-orr-gégészettel egészítik ezt ki, az autóversenyzőknél ideggyógyászattal, reflexológiával. Ezekre a vizsgálatokra azért van szükség, mert előfordulhat, hogy egy sportoló szervezete kevésbé bírja a versenyterhelést, és verseny közben esetleg rosszul lehet. Ha például gond van egy autóversenyző idegrendszerével, reflexeivel, akkor az akár halálos kimenetelű is lehet. A leggyakoribb azonban sajnos az a példa, amikor a sportolónál az éveken át végzett maximális intenzitású edzések és sporttevékenységek miatt derül fény a szív rendellenességeire. Ezek gyakran halálos kimenetűek. A rendszeres vizsgálatok többek között az ilyen jellegű problémák kiszűrése miatt fontosak. A vizsgálat után három különböző feliratú pecsétet adhat a sportorvos: versenyezhet, ideiglenesen eltiltva vagy véglegesen eltiltva. Ideiglenes eltiltást általában a sérült vagy beteg sportolók kapnak. Ha a sportolónak olyan rendellenessége van, amely versenynél vagy edzéskor veszélyt jelenthet, akkor véglegesen eltiltják a versenyzéstől és az élsporttól. Ebben az esetben az orvosnak kötelessége írásban értesíteni a sportági szakszövetséget.
Az alkalmassági és sportorvosi vizsgálatot általában nyugalmi állapotban végzik, pedig vannak olyan rendellenességek, amelyek többnyire terhelés hatására okoznak panaszokat. Éppen ezért lehetőség van terheléses vizsgálatra is. Ez sokkal időigényesebb és költségesebb is, de lényegesen több és precízebb információt kapunk a sportolóról. Nemcsak az egészségi állapotáról, hanem a sportoló edzettségéről és terhelhetőségéről is részletes tájékoztatást ad. Továbbá egy-egy ilyen vizsgálat segíti a sportágválasztást is. A terheléses vizsgálatot élsportolóknál általában futószalagon végzik, miközben fokozatosan emelik a futósebességet vagy a meredekséget. Ezalatt speciális mérőberendezések és számítógép segítségével folyamatosan figyelik a sportolót. Ha a vizsgált sportoló úgy érzi, nem bírja tovább, megnyom egy piros gombot, és a terhelés befejeződik. A vizsgálat végén részletes információt kapunk a versenyző keringési és légzőrendszerének állapotáról, valamint anyagcseréjéről. Megtudhatjuk például, hogy mennyire hajlamos a savasodásra, milyen mértékben terhelhető, illetve hogy a vizsgálat idején milyen edzettségi szinten van. Ezek az információk óriási segítséget jelentenek az edzői munkában.
Az alkalmassági, sportorvosi vizsgálat tehát kötelező részét képezi a sportoló felkészítésének, és ezzel együtt egészsége megőrzésének. A terheléses vizsgálatot nem kötelező elvégezni, de nagyon hasznos, hiszen számos olyan kiegészítő információt nyújt, melyek segítik az edző tervezőmunkáját, a sportoló felkészítését és a kiválasztást.
Ajánlott irodalom
Dr. Osváth Péter: Sportélettan, sportegészségtan, Budapest, 2010.