Vízilabdázás

A vízilabdázás már a XIX. század végén ismert és kedvelt sportág volt Európa egyes részein. Elsőként Skóciában, 1877-ben játszottak egy úszóedző, Williams Wilson szabályai alapján. A szigetországban gyorsan népszerűvé vált. Így 1885-ben a brit úszószövetség Wilson szabályait átdolgozva már önálló sportágként ismerte el a korábban vízifocinak nevezett csapatsportot.
Az 1900-ban rendezett párizsi olimpián már szerepelt is a sportág, papírformának megfelelő brit győzelemmel zárulva. Az új század elején azonban az Adriai-tenger vált a vízipóló új fellegvárává. Olaszország, Magyarország, majd Görögország és Jugoszlávia matrózai, tengerészei közül kerültek ki a legjobbak. Az I. világháborút követően Európa-szerte sorra épültek az uszodák, így már a tengerparttal nem rendelkező országok sportolói is választhatták a vizes csapatjátékot. Jellemzően európai sportág maradt a mai napig. A világ elitjéhez az öreg kontinensen kívülről csak az ausztrálok és az Amerikai Egyesült Államok válogatottjai zárkóztak fel. A szabályok az egész XX. század során sokszor alakultak, de érdemben mindig is elmondható volt, hogy a sportághoz az úszástudás és a labdás ügyesség mellett, küzdősport szintű asszertivitás is szükséges. A pálya 20-30x10-20 méter nagyságú, a kapuk 3 méter szélesek és a vízfelszín felett 90 cm-rel van a felső léc. A 7-7 fős csapatokban egy-egy kapus van, akik a mezőnyjátékosokkal ellentétben mindkét kezükkel védekezhetnek egyszerre. A mérkőzés négy 8 perces negyedből áll, 30 másodperces támadóidővel. Bizonyos világliga mérkőzéseken 9 perces negyedek vannak, és van, hogy nem mérnek támadóidőt. A labda és az ellenfél víz alá nyomása tilos. A víz alatti ütéseket, rúgásokat, visszahúzásokat szintén tiltja a szabály, azonban ezeket a parton álló bírók nem mindig látják. Így a jó vízilabdázó „fineszes”, trükkös is kell, hogy legyen. Ezért pókerarccal, vagy mosolyogva – ártatlan bárányként – viselkedik a vízfelszín felett, miközben a vízfelszín alatt talán egy öldöklő küzdelem résztvevője. A durva, sérülésveszélyes szabálytalanságokat 20 mp-es kiállítással büntetik a bírók. Ha egy játékos a mérkőzés során megkapja harmadik kiállítását is, akkor cserével végleg el kell hagynia a medencét. Mivel a játék a közeg miatt meglehetősen statikus, kulcsfontosságú, hogy a csapatok milyen hatékonyan használják ki az emberfölényes, vagyis „emberfóros” helyzetüket. A legtöbb gól emberfölényből születik.
Nemzetközi és európai szinten is a vizes sportokat összefogó szövetség alá tartozik a vízilabdázás, míg Magyarországon önálló szövetség regnál, az MVLSZ.
A világbajnokságok és Európa-bajnokságok mellett a mai napig az olimpiai versenyek a legnagyobb presztízsűek. E téren pedig mi magyarok igazán büszkék lehetünk. Az eddigi 25 olimpiai döntőből 9-szer a magyar válogatott lett az aranyérmes, ezzel toronymagasan vezetve az éremtáblázatot. Olaszország 3, Jugoszlávia 3 és Nagy-Britannia 4 arannyal követ minket. A britek utolsó győzelme azonban 1920-ban volt, és az elmúlt évtizedekben már az olimpiára való kijutás is ritkaság számba megy a szigetországban. Jugoszlávia felbomlásával azonban az elit sűrűvé vált, hiszen ma már Szerbia, Montenegró és Horvátország is önállóan indítja válogatottját a nemzetközi versenyeken.
A hazai vízilabda élet sokadik fénykorát éli napjainkban. Az 1930-as években Komjádi Béla edző vezetésével 2 olimpiát nyert a magyar csapat. Az 1952, 1956 és az 1964-es triplázás kapcsán pedig a játékosok közül Gyarmati Dezsőt és Kárpáti Györgyöt kell kiemelnünk. A két játékos aztán 1976-ban a partról vezette győzelemre az új aranygenerációt. A 2000-es években aztán a triplázás is sikerült, a Kemény Dénes vezette válogatott 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is a dobogó tetejére állhatott. Mindhárom csapatnak tagja volt Szécsi Zoltán, Molnár Tamás, Biros Péter, Kiss Gergely, Kásás Tamás és Benedek Tibor. Utóbbi a 2012-es londoni olimpiát követően a szövetségi kapitányi posztot vette át Keménytől. A világsikerek miatt a vízilabda országszerte rendkívül népszerű a gyerekek körében, így erről a sportágról nyugodtan elmondhatjuk, hogy utánpótlás gondokkal még sokáig nem fog küzdeni.