Olimpián túl – technikai sportok

A technikai sportok közé soroljuk azokat a versenyzési formákat, melyekben a versenyzők képességein túl gépek működése is befolyásolja a végeredményt. Szűkebb értelemben az autó- és motorsportokat szokás technikai sportoknak nevezni. A technikai sportok esetében a versenyek nézettsége és az eseményeket övező média- és üzleti világ legalább annyira fontos (néha fontosabb) tényező, mint maguk a sportteljesítmények. E tekintetben a sor elejére kívánkozik az autósportok királya, a Formula–1 versenysorozat. Az első autóversenyt 1894-ben rendezték meg Franciaországban. Az F1-sorozat hivatalosan 1950-ben indult el, és lényege azóta sem változott: városi vagy direkt e célra épített versenypályákon a leggyorsabb autók versenyeznek. A XX. század végére a Formula–1 a világ sportjának egyik legnézettebb eseményévé vált. Az új évezredben a legnagyobb pénzmozgások ebben a versenysorozatban történnek, tekintve, hogy a versenyzők és technikusok fizetése, valamint a fogadóirodák üzletei mellett maguk a technikai kutatások és fejlesztések is dollármilliárdokba kerülnek évente. A sportágban az egyes autógyárak mellett azért a versenyzők nevéhez kötik az egyes korszakokat. Az 1970-es évektől a legalább háromszoros bajnokokat szokták kiemelten kezelni. Az osztrák Niki Lauda, a brazil Nelson Piquet (ejtsd: nelszon piké) és a francia Alain Prost (ejtsd: alen proszt) nagy korszakát szakította meg 1988-ban világbajnoki címével Ayrton Senna (ejtsd: ajrton szenna), akit a valaha volt legtehetségesebb autóversenyzőnek tartanak. A fiatal brazil 1990-ben és ’91-ben is megnyerte a sorozatot, ám 1992-ben az egyik versenyen tragikus balesetben életét vesztette. Két évvel később ért fel először a csúcsra a német Michael Schumacher (ejtsd: miháel sumáher), aki aztán összesen hét győzelemmel fejezte be karrierjét 2012-ben.
A legsikeresebb csapat, illetve konstruktőr az olasz Ferrari istálló, mely eddig 16 alkalommal nyerte meg az összesített versenyt.
A túraautó és a ralisport története szintén több mint 100 éves. Első alkalommal 1911-ben Monte-Carlo közelében rendeztek raliversenyt. A rali lényege, hogy a túraautók nem körpályán, hanem eltérő rajt- és célállomások között versenyeznek, nem kiépített, hanem természetes terepen.
A ralisportnak számtalan versenyága van. A leghíresebbek a nagy távolságú, 3-4 hetes terepraliversenyek, mint például a Párizs–Dakar-rali, illetve a többállomásos versenysorozatok, mint például a ralivilágkupa-sorozat. A ralivilágkupa-sorozatot 1979-ben rendezték meg először. Kimagasló egyénisége a francia Sebastian Loeb (ejtsd: szebásztián lőb), aki 2004 és 2012 között nem talált legyőzőre, vagyis kilencszeres világbajnok.
A motorsportversenyek között a gyorsasági pályamotor-, a tereprali-, a krosszmotor- és a salakmotorversenyek a legnézettebbek. A gyorsaságimotor-sorozatot (MotoGP) 3 különböző kategóriában, a 125 köbcentis motorokéban (Moto 3), a 250 köbcentisekében (Moto 2), illetve a „királykategóriában”, a 800 köbcentis motorok kategóriájában rendezik meg. A gyorsasági motorsport koronázatlan királya az olasz Valentino Rossi, aki kilencszer nyert világbajnokságot 1997 és 2009 között, ebből hatszor a legnagyobb kategóriában. A salak- és ralimotorok esetében szintén a Párizs–Dakar-ralit emeljük ki, ahol a kezdetektől külön versenyt hirdetnek a motorosoknak. Az autó-motor sport eddigi legnagyobb magyar sikerét kétségkívül Talmácsi Gábor érte el, aki 2007-ben megnyerte a 125 köbcentis motorverseny sorozatát.