Küzdősportok – birkózás, ökölvívás

Már az ókori olimpiákon is szerepelt a birkózás és az ökölvívás, a felszerelés és fegyver nélküli küzdelem két legősibb formája. A birkózás záró számként az ókori öttusa része is volt. Az újkori birkózásnak az első újkori olimpia adta meg a kezdőlökést. Az első nemzetközi szervezet 1912-ben jött létre Stockholmban. A svéd fővárosban zajlott akkor az olimpia, amelynek birkózó döntője igen hosszúra nyúlt. Mivel akkor még nem volt időkeret, és a győztesnek két vállra kellett ellenfelét fektetnie, a döntő 11 órán át tartott. A ma is regnáló Nemzetközi Birkózó Szövetség a FILA, 1921-ben alakult meg Svájcban. A szabályok ezt követően is sokszor változtak, és változnak napjainkban is. Emiatt felmerült annak a veszélye, hogy lekerül az olimpia programjáról, azonban 2013-ban a NOB a maradás mellett döntött. Az olimpiákon jelenleg két fő ága szerepel a sportágnak. A kötöttfogású görög-római birkózásban a sportolók csak deréktól felfelé foghatják meg ellenfelüket. Míg a szabadfogású birkózásban a lábakra is szabad támadni. A kör alakú, puha borítású talajon a cél az ellenfél földre vitele, vagy átforgatása, amelyeknek kivitelezését a versenybírók pontozzák. A mérkőzések 2, vagy 3 három perces részből állnak. Jelenleg mindkét ágban 7-7 súlycsoportban versenyeznek az olimpiákon mindkét nem esetében.
Magyar szemmel nézve a birkózás sikersportnak nevezhető, hiszen 19 aranyéremmel ez a negyedik „legaranyosabb” sportágunk. Ezen belül, a kötöttfogásban szerzett 16 arannyal a szovjet, svéd és finn birkózó sport mögött, negyedik helyen áll a magyar birkózás a nemzetek éremtáblázatán. 18 bajnokunk közül Polyák Imrét említjük először. Polyák 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban is ezüstéremmel távozott az olimpiáról. Álmát azonban nem adta fel, és 1964-ben háromszoros világbajnokként, felállhatott a tokiói olimpiai dobogó legfelső fokára. Tokióban robbant be a köztudatba a szintén olimpiai bajnok Keresztes Lajos tanítványa, Kozma István, aki a 97 kg felettiek súlycsoportjában rögtön aranyérmet szerzett. „Pici” eddigi egyetlen magyarként 1968-ban Mexikóvárosban megvédte címét, és háromszoros világbajnokként az 1972-es olimpián is esélyesként indult volna. Azonban tragikus autóbalesetben 1970-ben életét vesztette. A müncheni 1972-es olimpiára így keserédes érzésekkel tekint a magyar sport, mivel Kozma nélkül is, Hegedűs Csaba révén született ismét magyar aranyérem. Ráadásul időrendben ez lett Magyarország 100. olimpiai aranya. Birkózóink az elmúlt évtizedekben is szorgosan gyűjtötték az olimpiai érmeket. Aranyat utoljára 2004-ben Majoros István nyakába akasztottak.
Az újkori ökölvívásnak szintén az 1896-os athéni olimpia jelentette a nagy kezdetet. A sokat változott súlycsoport határok jelenleg 11 kategóriát határoznak meg. A küzdőteret szorítónak hívják, ahol a kék és piros sarokban álló versenyzők küzdenek meg egymással.
A XX. század elején különvált egymástól az amatőr ökölvívás és a profi boksz. Előbbiben a versenyzők fejvédőt, és nagyméretű kesztyűt használnak, így a sérülések veszélye igen kicsi. Utóbbiban a fogvédőn kívül nincs védő felszerelés, és a kesztyű is kisebb, így nem ritkák a kiütéses győzelmek sem, holott ebben is csak az öv fölött szabad megütni az ellenfelet. Az olimpián csak az amatőr ökölvívás szerepel, és a mérkőzések három darab 3 perces menetből állnak. Profi bokszban 10, vagy 12 menetes mérkőzések vannak, ami fizikai és szellemi értelemben is rendkívül megterhelő. A profi boksz egy komoly üzletágat hozott létre. Jelenleg több hivatalos világszervezet is létezik, amelyek egymással is versenyeznek. Ilyen például a: WBC, WBO, WBA, IBF.
A magyar ökölvívósport 10 arannyal büszkélkedik, ezzel az atlétikával azonos helyet foglal el a sportágak „versenyében”. A világ legnagyobb bokszolói között tartják számon Papp Lászlót, aki 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban is megnyerte súlycsoportját. Az 1996-os atlantai játékokon aranyérmes lett Kovács István, aki 2001-ben első magyarként profi világbajnok is lett. Igaz első címvédő meccsét elveszítette Hosszabb sikert élt meg Erdei Zsolt a profik között. „Madár” a 2000-es olimpia egyik esélyeseként végül bronzérmet szerzett, és még abban az évben profinak állt. A profik között 33 győzelmével, 1 – vitatható pontozású – vereség mellett hosszú évekig volt két szervezetnél is világbajnok.