Kosárlabdázás

A kosárlabdázás napjaink egyik legnépszerűbb teremben űzhető csapatsportja világszerte. A sportág történetének kezdete egy amerikai testnevelő tanár nevéhez fűződik. Dr. James A. Naismith 1891-ben dolgozta ki az első szabályokat. Célja egy olyan labdajáték létrehozása volt, melyet az amerikai focisták és atléták télen, teremben űzhetnek. A 10 láb, vagyis 305 cm magasságba elhelyezett kosárba dobandó labda sportját, 1892-ben már be is mutatták Naismith egyetemista diákjai. Még ebben az évben Mexikóban megrendezték az első hivatalos mérkőzést. A szabályok rengeteget változtak, formálódtak egészen 1932-ig, amikor megalakult a nemzetközi szövetség, a FIBA. Ekkorra azonban már komoly eltérések voltak az alkalmazott szabályokban az amerikai és az európai kontinensen. A NOB mindenesetre 1935-ben felvette a sportágat az olimpiai listára, és az 1936-os berlini játékokon bemutatkozhattak a kosárlabdázók.
Ettől kezdődően minden olimpiai évben a FIBA technikai bizottsága értékeli a szabályrendszert, és szükség esetén módosít is rajta. Az új évezredben az alábbi fő szabályokkal űzik a sportágat. A 28x15 méteres pályán két 5 fős csapat játszik. Céljuk a labda bedobása a pálya végén található palánkokra szerelt 305 cm magasan lévő gyűrűbe. A támadó játékos a labdával kézben nem futhat, csak folyamatos labdapattogtatással, labdavezetéssel haladhat. Ha a labdát vezető játékos egyszer megáll, akkor már nem indulhat újra, csak sarkazhat. A védekező játékosok a támadót nem lökhetik meg, a labdát maximum úgy vehetik ki a támadó kezéből, hogy közben nem ütnek rá annak kezére. A gyűrűtől 675 cm távolságú félkörön belülről értékesített dobás 2, az azon kívülről értékesített dobás 3 pontot ér. Ha a védők dobás közben szabálytalankodnak a támadóval szemben, akkor a támadó a büntetővonalról végezhet el dobásokat. A sikeres büntetők 1-1 pontot érnek. Amennyiben egy játékos 5 szabálytalanságot követ el, végleg kiállítják, helyette másik játékos léphet a pályára. Egy felnőtt mérkőzés, a FIBA által megrendezett meccseken négy 10 perces negyedből áll, melyet döntetlen esetén 5 perces hosszabbítás követhet. Az NBA-ben négy 12 perces negyedből áll egy meccs, míg az egyetemi bajnokságban megmaradt a 2x20 perces félidő. A sportág olimpiai és világbajnoki története is kimagasló amerikai dominanciát mutat. A férfiaknál az eddigi 18 olimpiai döntőt 14 alkalommal nyerte meg az USA, a nőknél ez az arány 10-ből 7. Az NBA saját bajnoksága a fentiekből is kifolyólag nagyobb nézettségnek örvend, mint az olimpia. Az NBA sztárjai világszerte vetélkednek a labdarúgók ismertségével. Mivel a sport az USA-ban nagyon jövedelmező üzlet, ezért a profi liga legjobbjai sokszor el sem utaztak az olimpiára.
Ez alól kivételt jelentett az 1992-es barcelonai játékok, ahol a valaha látott legerősebb USA válogatott gálaműsort rendezett valamennyi mérkőzésén. A már aktív korukban legendáknak tartott játékosok, mint Michael Jordan, vagy Earvin „Magic” Johnson nemcsak a kosárlabda rajongók számára jelentették az egész olimpia egyik legfőbb látványosságát. Az akkori sportsajtó „Dreamteam” -nek nevezte az USA válogatottját.
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége 1942-ben vált ki az atlétika szövetségből, és 1953-ban a FIBA tagja lett. A magyar kosárlabdázás férfi vonalon az 1950-es években volt a legsikeresebb. 1955-ben a Népstadionban Európa bajnokságot nyert a válogatott, és 1960-ban 9. helyet ért el az olimpián. Az elmúlt évtizedekben azonban kijutni sem sikerült.
A hölgyek 7 alkalommal voltak dobogósok az Euróba-bajnokságok történetében, legutóbb 1991-ben bronzérmesként. Olimpián eddig egy alkalommal tudtak szerepelni, 1980-ban 4. helyen végeztek. Az 1984-es olimpiára politikai okok miatt nem utazhattak el. Az elmúlt évtizedekben a magyar klubcsapatok sem értek el átütő sikert, bár jelenlétük női vonalon az Euroligában, és férfi vonalon különböző európai kupákban folyamatos. Játékosaink közül legismertebb Dávid Kornél, aki első – és eddig egyetlen – magyarként 1999 és 2001 között játszott az NBA-ben. A nőknél hasonlóan sikeres karriert Balogh Judit futott be, aki európai top csapatok első számú játékosa volt. Viszont a hazai bajnokság nézettsége igencsak magasnak mondható a többi sportággal összevetve, és az utánpótlás nevelés terén is sok sportág irigykedhet a kosárlabda egyesületek viszonylag magas gyerekbázisára.