Kézilabdázás

A XX. század elején a labdarúgás mellett igény mutatkozott egy olyan csapatsportra Európa számos országában, melynek szabályai kevesebb durvaságot engednek meg.
Egymástól függetlenül három országban is hasonló játékszabályok mellett alakult ki a kézilabdázás őse. Dániában egy testnevelő tanár dolgozta ki a Haandbold szabályait. Németországban Torball néven vált ismerté a kézzel játszott labdajáték. Csehországban a Hazena volt az új játék neve, melyben a maihoz hasonló posztok és taktikai elemek is megjelentek már.
A három sportág szabályait végül 1917-ben Németországban igazították egymáshoz, és ekkortól labdarúgó pályákon játszották 11 fős csapatok. 1928-ban létrejött a nemzetközi szövetség az IHF, és 1936-ban az olimpián is debütált a nagypályás kézilabdázás. A II. világháborút követően a nagypályás változatnál népszerűbbé vált a Skandináviából kiindult teremkézilabdázás.
1972-ben szerepelt újra az olimpián a kézilabda, és ekkor már a kispályás, terem változat. Az elmúlt évtizedekben Európán kívül is egyre népszerűbb lett, és mára az egyik legnézettebb teremsporttá vált.
A 40x20 méteres pályán két 6 fős csapat játszik, kiegészülve 1-1 kapussal. Megkülönböztetünk szélső, beálló, átlövő és irányító posztokat. A 2x30 perces mérkőzésen a támadó csapat az ellenfél kapujától 6 méterre felfestett előtéren kívülről lőhet gólt. Szabálytalanság esetén a támadó csapat a kaputól 9 méterre felfestett szaggatott vonalról hozhatja játékba a labdát. Ha a szabálytalanság közvetlen gólhelyzet közben történt, akkor 7 méteres büntetőt végezhet el egy támadó játékos. Bár a labdarúgásnál valóban kevesebb sérülés történik a kézilabda pályákon, a testi kontaktus azért igencsak megengedett. A taktikai faltok – a feltartás, támadó lefogása, átkarolása – elfogadott részei a játéknak. Amennyiben azonban a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, pl.: a lövő kéz megütése, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről. Fontos szabálymódosítás volt az ezredforduló táján, hogy a középkezdő csapatnak nem kellett megvárnia a gólt szerző csapat játékosainak visszarendeződését. Ezáltal a játék rendkívüli módon felgyorsult, és igen magas fokú állóképességet követelt. A magyar kézilabdázás már a kezdetektől lépést tartott a nemzetközi elittel. Idehaza Cséfay Sándor terjesztette el az új sportágat az 1930-as években. Olyan sikeresen, hogy az 1938-as vb-n bronzérmet szerzett a magyar válogatott. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda vb-n állhattak a dobogó legfelső fokára. A kispályás változat is gyorsan elterjedt Magyarországon. Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően főleg a női klubok értek el nemzetközi kupasikereket. Válogatott szinten mind a két nem versenyein büszkélkedhetünk szép eredményekkel. A 2000-es Sydney-ben rendezett olimpián a nők az ezüstéremig meneteltek Mocsai Lajos vezetésével. A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el. Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as vb-n gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is. A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben vb-ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnok aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották. A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el. A klubok nemzetközi sikereit és a válogatottak szereplését a hazai szövetség, vagyis az MKSZ előre látóan az utánpótlásbázisok kiépítésére, a gyerekek toborzására használja fel.