Jégkorong

A jégkorong sportág hazájának Kanadát tekintjük. A XIX. század közepén egy Quebec-i parancsnokságon a közlegényeknek seprűvel kellett megtisztítaniuk az udvar befagyott lefolyóit. A katonák a feladat végrehajtása közben egy fadarab kergetésébe kezdtek, majd két csapatra osztva magukat „lejátszották” az első jégkorong „mérkőzést”. A játékból hamarosan sport lett, elsőként Kanadában és az USA északi államaiban, majd Angliában játszották.
Az első jégkorong egyesület 1880-ban alakult. Lord Stanley 1893-ban 50 dollár díjat ajánlott a kanadai kupa győztesének. 1917-ben jött létre a kanadai Nemzeti Hockey Liga, azaz NHL, amelyhez idővel az USA-ból is csatlakozhattak csapatok. Lord Stanley emlékére pedig a bajnokság fődíját Stanley-kupának nevezték el. Eközben Európában is megismerték és megszerették a sportágat, elsőként Franciaországban, majd Angliában indult bajnokság. Az európai csapatok közös munkájának eredményeként 1908-ban hozták létre a nemzetközi szövetséget, az IIHF - et. A szövetséghez az Európán kívüli államok később csatlakoztak. Az első Európa-bajnokságot már 1910-ben meg is rendezték. Az olimpiai programban 1920 óta szerepel a jégkorong, holott abban az évben még csak nyáron volt olimpia. Az 1924-es játékok óta a téli olimpiák legnézettebb eseménye. Világbajnokságra 1930-ban került sor először.
Magyarországon is már az első világháború előtt zajlottak bemutató mérkőzések. A magyar jégkorongozók sikereinek is köszönhetően az 1927-es Európa-bajnokságot hazánk rendezhette.
A 3x20 perces mérkőzéseket 6-6 fős csapatok játsszák egymás ellen. A 60x30 méteres jégpályán a játékosok ütővel igyekeznek a gumikorongot, vagyis a pakkot az ellenfél 122x183 cm-es kapujába lőni. A játékosok a testükkel lökhetik, feltarthatják egymást. Ezt a sportágban bodicseknek nevezik. Az ütővel, bottal történő akasztás és ütés azonban tilos. A bírók a durva szabálytalanságért 2 perces kiállítást adnak, ha egy játékos 3 alkalommal is erre a sorsra jut, akkor végleg el kell hagynia a játékteret. A fokozott igénybevétel miatt nincsenek limitálva a cserelehetőségek, a mérkőzésre benevezhető 17 játékos általában sorcserével váltja egymást. Fontos elem a les-szabály, melynek értelmében a támadó játékosok közül senki sem korcsolyázhat előbb az ellenfél harmadába, minthogy a korong odakerülne.
A sportág élmezőnye számára a világbajnokság és az olimpia is igen magas presztízsű. A klubcsapatok pedig az orosz bajnokság mellett az Észak-Amerikai NHL-ben a legerősebbek. Az NHL a versenysporton túlmenően óriási üzlet is, hiszen Kanadában az első számú nemzeti sport a jégkorong. Az USA északi államaiban is nézők tízezreit vonzzák a mérkőzések. Az olimpiák történetében 9 alkalommal győztek a kanadaiak, 8-szor a szovjet-orosz válogatott ért fel a csúcsra, az USA és Svédország pedig 2-2 arannyal büszkélkedhet. Rajtuk kívül mindössze Nagy Britannia versenyzői 1936-ban és Csehország fiai 1998-ban állhattak a dobogó legfelső fokára. A nőknek 1998 óta rendezik meg a versenyt az olimpiákon. Az első győzelmet az USA szerezte, azóta négyszer a kanadai hölgyek nyakába akasztották az aranyérmet. Magyarország 1928, 1936 és 1964 során, összesen három alkalommal jutott ki az olimpiára. A világbajnokságokat évente rendezi az IIHF, melyre az alsóbb divíziókból lehet feljutni. A magyar válogatottnak 2009-ben sikerült az óriási bravúr: a Divízió I megnyerésével kijutottak a világbajnokságra. Ott azonban a papírformának megfelelően a tisztes helytállás jutott osztályrészül, és a kiesés. Ha egy jégkorongozót kellene kiemelni, akkor valószínűleg minden hozzáértő a kanadai Wayne Gretzky nevét jegyezné meg. Az NHL-ben tíz alkalommal nyerte a kanadai listát. Ezt a gólpasszok és gólok összegéből határozták meg. Eddig egyedüliként sikerült 200 pont feletti rájátszást produkálnia. 1999-ben vonult vissza, és 99-es mezszámát az egész ligában visszavonultatták, vagyis ilyen mezzel senki sem játszhat a jövőben. Neki, vagyis a „The Great One”-nak nevezett legendának tulajdonítják a mondást: „Ne oda korcsolyázz, ahol a korong van, hanem ahova majd érkezik.”