A motiváció

Nagyon kellemes, amikor érzed magadban a hajtóerőt, a kedvet ahhoz, hogy edzésre menj vagy versenyezni indulj. Semmi egyébre nincs szükséged, csak arra, hogy futhass, dobhass, játszhass, és ezek az élmények tökéletesen kielégítik a lelkedet, a mozgásvágyadat. Ennek az élménynek a pszichológiai alapja a motiváció. Már biztos hallottad ezt a kifejezést, és át is élted már a motivált állapotot. Ennek ellenére, ha meg kellene határoznod, hogy mit jelent a motiváció fogalma, valószínűleg nem menne olyan könnyen. Ez a videó ebben fog segíteni neked.
A motiváció egy olyan tényező, amely a viselkedés kiváltásáért és fenntartásáért felel. Energetizálja a viselkedést és megszabja az irányát is. Így természetesen a sporttal kapcsolatos aktivitás végrehajtásáért is felel. Hatással van az energiaszintünkre, a kitartásunkra, az aktivációs és figyelmi folyamatainkra.
Többféle motivációs rendszert tudunk elkülöníteni, mégis van bennük egy közös vonás: piramisszerűen épülnek fel. A piramisszerű építkezésre Maslow motivációs piramisa az egyik legjobb példa. Először az alapvető motívumainknak kell kielégülniük, mint a fiziológiai szükségletek. Ezután következhetnek csak a társas szükségleteink, mint az önbecsülés, az önmegvalósítás. Gondoljunk csak bele! Eléggé kellemetlen éhesen vagy szomjasan edzeni. Persze képesek vagyunk rá, de sokkal jobban tudunk koncentrálni, sokkal jobb a teljesítményünk, ha az alapvető biológiai igényeink kielégítettek.
A sportban a hozzáértés, a tudás, az értékesség és a hatékonyság érzése a legerőteljesebb szükséglet. Ezek mind az emberre jellemző motívumok, és a teljesítménymotiváció összetevőinek is tekinthetőek. A teljesítménymotiváció a sikerek elérésére irányuló késztetést jelenti. Jellemző célkitűzése a teljesítményszint álladó emelése vagy mások teljesítményének a meghaladása. Ez alapján két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: A sikerorientált sportolók erősen motiváltak a céljaik elérésében, nem riadnak vissza a kihívástól, és szeretnek kockáztatni, szeretik próbára tenni önmagukat. A kudarckerülőket viszont az motiválja, hogy elkerüljék a kétesélyes helyzeteket. Ők kevés kockázatot vállalnak, és vagy olyan helyzeteket választanak, ahol biztos a siker, vagy olyanokat, amelyek bőven meghaladják a képességeiket, tehát a kudarc biztosra vehető. A kudarckerülőknek így nem kell felelősséget vállalniuk az eredményért, mert egyik esetben sem a saját képességeiknek tulajdonítják azt.
A motivációnak két forrása lehet: külső, azaz extrinsic és belső, vagyis intrinsic. A külső források önmagunkon kívüli jutalmakat jelentenek, amikor például valaki a trófeáért vagy a fizetésért sportol. A belsőleg motivált sportoló a mozgás öröméért, a fejlődésért önmagáért sportol. Az optimális motivációs szint fenntartásához mindkettőre szükség van, bár a belső motiváció alapvetőbb. Probléma akkor keletkezhet, ha a külső motivációs források veszik át a főszerepet, mert ezek egy idő után kevésnek bizonyulnak a viselkedés fenntartását illetően.
Amikor valaki nem küzd teljes szívből, nem ad bele apait-anyait, egy apró akadállyal szemben feladja, és nem keresi a megoldást, annak a sportolónak alacsony a motivációs szintje. Ha már levertség, lehangoltság, kétségbeesés látszik valakin, akkor még nagyobb lehet a baj, és már amotiváltságról kell beszélnünk. Ezzel ellentétben az optimális motivációs szint jelei: a küzdés, a kitartás, a céltudatosság még akkor is, ha épp nem megy jól vagy nehezére esik.
A motivációs szintet nagyon sok tényező befolyásolja. Erőteljesen csökkenti a motivációt a túledzettség, az edzői és szülői teljesítményelvárás és a maximalizmus is. Növelni lehet a motivációt építő kritikával, pozitív visszajelzéssel, illetve világos és reális célok kitűzésével is. Az optimális motivációs szint tehát nem egy eleve adott dolog, mindenkinél egyéni és egyénileg is fejleszthető.