Csapategység, kohézió

„Nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe! Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet!”
A csoport nem ugyanaz, mint a csapat. A pszichológia leírja a csapattá fejlődés négy szakaszát, melyen minden csoport átmegy, amíg csapattá nem válik. Az első szakasz az alakulás, mely az ismerkedés ideje. Ebben a fázisban a csoporttagok információkat szereznek egymásról, elkezdik kialakítani a helyüket, a szerepüket a csoporton belül. A második, konfliktusokkal teli szakasz a viharzás, mely normális része a fejlődésnek. Fontos, hogy az ellentétek a felkészülés időszakában kerüljenek a felszínre. Ha a problémák kimondatlanok maradnak, akkor a versenyidőszak alatt nagy valószínűséggel több konfliktusra kell számítani, az így kialakuló hullámvölgy pedig rontja a csapat teljesítményét. A harmadik szakasz a normaképzés fázisa. A jól megélt viharzási fázis eredménye az, hogy a csoport egyre inkább csapattá válik. Ennek az az ismérve, hogy a csapat immár saját normáit, kereteit és szabályait építi fel, és ezek szerint kezdi meg a működését. A negyedik fázis a működés fázisa. Ekkor a csapattagok már hatékonyan és rugalmasan tudnak együttműködni. Kialakultak a szerepek és szabályok, egyre erősödik a csapat-összetartozás érzése. Ezeken a szakaszokon a sportcsapatok újra és újra átmehetnek, hiszen a játékosok viszonylag rendszeresen cserélődnek az egyes klubokban.
A sportcsapatokat környezeti tényezőkkel, egyéni tényezőkkel és vezetői tényezőkkel tudjuk jellemezni. A csapat egységgé kovácsolódásában nagyon fontos szerepet játszik a fizikai közelség és távolság. Azok, akik egy helyszínen sok időt töltenek együtt, egy idő után közelebb érzik magukat egymáshoz. Könnyebben alakítanak ki szorosabb társas kapcsolatot. A közös edzések és utazások nagyban hozzájárulnak a fizikai közelség megéléséhez. A fizikai távolság azt jelenti, hogy a sportcsapatok egyértelműen el tudnak különülni más sportcsapatoktól. A klub emblémái, a mez, a saját cél, a csapat hagyományai és rituáléi mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes csapatok más csapatoktól eltérőek legyenek.
A sportcsapatok további jellemzője a csapatlétszám. Mind a kis létszámú, mind a nagy létszámú csapatoknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai. A nagy létszámú csapat előnye, hogy betegség vagy sérülés esetén mindig lesz cserejátékos, így a csapat bármikor ki tud állni egy versenyen. A hátránya lehet például az, hogy nehezebben alakulnak ki szoros társas kapcsolatok és nagyobb az esélye a klikkesedésnek, ami ronthatja a teljesítményt. Ilyen például egy labdarúgócsapat vagy egy amerikaifutball-csapat. A kis csapat előnye, hogy kevesebb a konfliktus és a csapattársak jobban ismerik egymást. Hátránya lehet, hogy mivel kevesebb a cserejátékos, nagyobb teher nehezedik a csapattagokra, és a bajnokság vége felé a játékosok egyre fáradtabbak lesznek. Ilyen például egy vívócsapat vagy egy kajak négyes. Nyilván ebből a szempontból a közepes méretű csapatlétszám a legoptimálisabb, továbbá minél kevésbé cserélődnek a csapattagok, annál erősebb lesz a csapatkohézió.
Az egyéni tényezők közül a legfontosabb, hogy a csapattag jól érezze magát a csapattal. Egyetértsen a csapat normáival és céljaival, meg tudjon felelni a csapaton belüli szerepeinek. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, akkor a versenyző képes teljes egészében az elérendő célra koncentrálni, és a csapatszellem erősödik.
Minden csapatnak szüksége van vezetőre. Általában egy csapatnak több vezetője is van, például klubvezető, csapatkapitány stb. Ezeket a szerepeket egy személy nem tudja betölteni, mert minden szerephez más feladatkör tartozik, és az egyes vezetőknek más és más helyzetekben kell fellépniük. A sportcsapatok sajátos jellemvonásokkal rendelkező, dinamikusan működő egységek, melyeknek egyik legnagyobb hajtóereje a csapat-összetartozás érzése, amelynek kialakítása a csapat mindenkori közös felelőssége.