Az edzés és a versenyzés összefüggései

Edzés és verseny. Egy sportoló két azonos élethelyzete is lehetne, ha pusztán a sporttevékenységet nézzük. Mégis mennyire más, ami mögöttük van! Út és cél. Fejlődés és felülkerekedés másokon? Esetleg felülkerekedés önmagunkon? Melyik melyikért van? A verseny az edzésért vagy az edzés a versenyért?
Az ember más-más indíttatásból kerülhet közel a versengés sportbéli formáihoz. Egy sportverseny a sportteljesítmények összehasonlításának az egyik legjobb színtere. Bár az edzésfolyamat is rengeteg információt közvetít számunkra a teljesítőképességünk és a teljesítőkészségünk aktuális állapotáról, az mégis egy sportversenyen válhat jól mérhetővé, illetve kézzelfoghatóvá. Ha egy sportoló önmagába vetett bizalma nem párosul versenyhelyzetekkel, akkor csak feltételezésekre hagyatkozhat. A feltételezések bizonytalanságot, a versenyhelyzetek és azok eredményei megkérdőjelezhetetlen tényeket jelentenek.
Már a kisgyermek is összehasonlítja magát a kortársaival. Önmagát akarja megérteni, meghatározni, a világban elhelyezni! A versengés alapvető emberi igény, amely a lehetőséget és a veszélyt egyaránt magában hordozza. A személyiségfejlődés útján számtalan pozitív és negatív kimenetelű versenyhelyzetet vészelünk át. Az edzés lelkileg védettebb közege is tartalmaz versenyhelyzeteket, versenytársakat, de a sportverseny aktuális csúcsteljesítményeket hasonlít össze. A kiemelt jelentősége abban áll, hogy több, egymással azonos korosztályú és nemű sportoló ugyanazt akarja: győzni!
Az igazi tudás a versenyen derül ki – hisz a versenyhelyzet, a tét okozta feszültség közepette mutatkozik meg igazán a teljesítménykülönbség. A versengés általános jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze: - szabályok által meghatározott irányított küzdelem; - győzni akarás, mások legyőzésének vágya jellemzi; - kockázatvállalással jár, hiszen a sikertelenség, a kudarc lehetőségét is magában hordozza.
Hogyan kapcsolódik az edzés a versenyzéshez? Lényeges, hogy csak magas színvonalú edzésmunkával válhatunk eredményes versenyzővé. Az edzett, az edzőmeccseken és a versenyeken is kiválóan teljesítő sportoló magabiztos, hiszen tudja, hogy nap mint nap mindent megtett a siker érdekében. Ezzel ellentétben a gyengébben felkészült versenyzőnek már kétségei lehetnek a teljesítményével kapcsolatban.
A fizikai felkészültség azonban csak az érem egyik oldala, a verseny légköréhez, a versenyhelyzethez pszichésen is alkalmazkodni kell. A mentális és a pszichés képességek legjobban magától a versenyzéstől és a versenyszituációktól javulnak! Az vitathatatlan, hogy a sportolónak a lelki, pszichés állapota is erőteljesen befolyásolja a versenyen nyújtott eredményét, ezért gyakran van szükség képzett szakemberre. Ha a szellemi és a testi képességeket a mentális felkészülés során sikerül kiaknázni, létrejöhet az ideális mozgásélmény, más néven a „flow”. Gyermekkorban a pedagógus felnőttkorban a sportpszichológus foglalkozik a lelki és a mentális felkészüléssel. A versenyekre történő mentális felkészítés az élsportban ma már elmaradhatatlan.
A nagy világversenyek élvonalában szinte azonos fizikai képességű versenyzőket láthatunk, akik között a „jobb versenyző típus”, a mentálisan erősebb, a versenyhez lelkileg sikeresebben alkalmazkodó sportoló fog győzedelmeskedni!