Földhasznosítási (művelési) mód a középkori Európában, amelynek lényege, hogy a talaj termőképességét a szántóterület egy részének pihentetésével állítják helyre. A kétnyomásos gazdálkodásnál a művelhető földterületet két részre osztják: az egyik felébe gabonát vetnek, míg a másik részt pihentetik és legelőnek használják (ugar). A háromnyomásos gazdálkodásnál a földterület harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetnek, míg harmadát pihentetik (ugar) és állatokat legeltetnek rajta. A nyomásos gazdálkodás meghatározta, hogy adott évben egy falu földművesei szántóikat hogyan műveljék meg a határ különböző részein (nyomáskényszer).