Az állam és polgárai, a politikai részvétel keretei Magyarországon

Minden modern demokratikus jogállam működésének alapvető feltétele, hogy a választópolgárok meghatározott időközönként és törvényekben szabályozott körülmények között dönthessenek arról, kik gyakorolják az állami főhatalmat. Ha nagykorú leszel, te is élhetsz politikai jogaiddal, ezért hasznos, ha tisztában vagy ezek közül az egyik legfontosabbal, a választójoggal. A demokratikus választásokhoz a választójog biztosítása mellett hozzá tartozik a választási eljárás tisztaságának garantálása, a jogorvoslat lehetősége, valamint a választójoghoz kapcsolódó politikai alapjogok érvényesülése is.
A demokratikus választási rendszerekben – így Magyarországon is – a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen, titkos és önkéntes. Nézzük ezeket az ismérveket egyenként! Az általános választójog azt jelenti, hogy minden nagykorú állampolgár szavazati joggal rendelkezik, kivéve ha ebből elmebetegség vagy bűncselekmény elkövetése miatt kizárják a jogszabályok. A választójog egyenlősége kimondja, hogy minden választásra jogosult személy azonos számú és azonos értékű szavazattal rendelkezik. A választójog közvetlenségének elve pedig azt jelenti, hogy a választópolgárok személyesen, közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során. A szavazás titkossága biztosítja, hogy a választópolgárok a szavazatukat titkosan adhassák le, annak tartalma nem kerülhet nyilvánosságra. A fentiek mellett valamennyi vonatkozó törvény kimondja, hogy a választójog gyakorlása önkéntes, azaz a választópolgár szabad elhatározásán alapul. A választójog lehet aktív vagy passzív. Az aktív választójogodat gyakorolod majd, ha szavazatodat leadod az országgyűlési, önkormányzati vagy az európai parlamenti választásokon. A passzív választójog a választhatóságot jelenti, azaz ha te indulsz képviselőjelöltként, és rád szavazhatnak. A magyar jogszabályok szerint az aktív és a passzív választójog feltételei kevés kivétellel megegyeznek.
Részletesebben a magyar országgyűlési választási rendszer bemutatására van lehetőségünk. Ez a négyévente tartott választás határozza meg, hogy a képviselők és a pártok milyen arányban jutnak be az országgyűlésbe. Az országgyűlési képviselők számát a törvény jelenleg százkilencvenkilenc főben határozta meg. Százhat országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, kilencvenhárom főt pedig országos listán választunk. A magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár tehát egy egyéni választókerületi jelöltre és egy pártlistára szavazhat. Mindez azt jelenti, hogy a rendszerváltás óta tartott választásokhoz képest egyrészt körülbelül megfeleződött a képviselők száma, másrészt már nincsenek területi listák. Így töredékszavazatok csak egyéni választókerületekben képződhetnek, s azokat hozzáadják a párt listás szavazataihoz. Fontos változás az is, hogy az Alaptörvény értelmében a választójog gyakorlásának már nem előfeltétele a magyarországi állandó lakhely megléte, azaz a határainkon kívül élő magyar állampolgárok is szavazhatnak. A magyarországi lakóhellyel rendelkező, a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként feltüntetett személy egy egyéni választókerületi jelöltre és saját nemzetisége listájára szavazhat. A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok csak pártlistára szavazhatnak. Fontos változás a rendszerváltás óta tartott voksolásokhoz képest, hogy 2014-től az országgyűlési képviselők választása egyfordulós, mandátumot pedig az a jelölt szerez, aki a legtöbb érvényesen leadott szavazatot kapta, függetlenül a megjelentek számától. Listát az a párt állíthat, amely minimum 27 egyéni választókerületben – de legalább kilenc megyében és Budapesten – önállóan jelöltet állított. Az önálló jelölt állításának feltétele, hogy választókerületenként ezer ajánlószelvényt gyűjtsenek. Országos listát nemcsak a pártok, hanem a nemzetiségek is állíthatnak, ehhez mindössze a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplők egy százalékának ajánlása szükséges. A parlamenti küszöb öt százalék maradt.