Puskin Anyeginja

Mindent készen kaptak az élettől! Most kalandot kalandra halmoznak, botrányokba keverednek. Meglehet, hogy a rájuk osztott szereppel nem tudnak kibékülni? Legyen szó milliárdos örökösnőről, uralkodói sarjról vagy a XIX. századi Oroszország aranyifjáról, néha úgy tűnik, kicsapongásaikkal az unalmat akarják maguktól távol tartani.
Az orosz irodalom a romantikával lett nemzetivé és európaivá. Kibontakozása az 1820-as évekre tehető, hátterében a cári önkény és a feudális viszonyok állnak. A franciák elleni 1812-es győzelem nemzeti öntudatot adott az orosz népnek. A titkos forradalmi törekvések az 1825-ös dekabrista felkelésben egyesültek. A forradalom vérbe fojtása ellenére is új korszak kezdődött: az irodalom végre felszínre hozta azt, hogy mi a baj az orosz élettel. A romantika első, világirodalmi rangú orosz írója Alekszandr Szergejevics Puskin, egy abesszin uralkodó leszármazottja. A Carszkoje Szelói líceum tanulójaként tudatosult benne: ő költő. Később, a pétervári állami szolgálat mellett bohém életet élt. Tagja lett a Zöld lámpa irodalmi társaságnak. Mindhárom műnemben alkotott. A szabadsághoz című ódája közönségsikert ért el, de a rendőrség figyelmét is felkeltette. A cár a déli száműzetéssel igyekezett őt távol tartani. Az utolsó évek jelentik a legintenzívebb írói korszakát, jelentős lírai műveinek és elbeszéléseinek a keletkezési idejét.
A fő művének tekintett Anyegin című verses regényét Kisinyovban kezdte el írni 1823-ban és Bolgyinóban fejezte be 1830-ban. A mű mint verses regény epikus hősökkel és cselekményszállal rendelkezik. Ugyanakkor maga az elbeszélő is a történet része, azaz lírai hőse. A líraiságra utal az is, hogy a szüzsé, vagyis a történet szegényes, lírai kitérők szakítják meg. A romantika eszménye szerint töredékes: a teljes világ nem ábrázolható. A nyelvezet is költői, az alkotást Anyegin-strófák építik föl: sajátos rímképletű, 14 jambikus sorból álló versszakok.
A történet szerint vidékre utazik a pétervári életre ráunó Anyegin, mert nagybátyjától birtokot örököl. Bár a gazdaság modernizációja is felvetődik benne, napjait üresen tölti. Néha ellátogat a Larin családhoz, hogy tiszteletét tegye, de valójában ezeket a találkozókat is unja. Az idősebb lány, Tatjana beleszeret Anyeginbe. Érzelmeiről, a korszellemnek ellentmondva, vallomást tesz levelében. A kiégett lelkű Anyegin visszautasítja a lány szerelmét. A lány befelé forduló, érzékeny lélek, Rousseau írásaiba temetkezik. Szoros kötelék fűzi az orosz földhöz. Puskin az orosz nő legértékesebb típusaként mutatja be. Mellette Olga húga csupán üres szépség.
Anyegin igaz érzésre nem képes, pusztán unalomból flörtöl Olgával is. Ezért a lány udvarlója és egyben Anyegin barátja, Lenszkij párbajozni hívja a fiatal földesurat. A költő Lenszkij meghal, Anyegin pedig eltűnik a faluból. Nyolc év múlva egy estélyen találkozik újra Anyegin és a közben hercegnévé lett Tatjana. A férfi ekkor döbben rá, milyen mélyen szereti az asszonyt: de már késő. Tatjana hű feleség marad, bár Anyegint szereti. Erkölcsileg fölébe nő a felsült aranyifjúnak. Jevgenyij Anyegin egy irodalmi típust testesít meg: a felesleges embert. Az élet lehetőségeket kínál fel, de ő egyik szerepben sem talál önmagára. Szerelmes férfi, családfő, gazdálkodó és jó barát válhatna belőle, de byroni spleenje és szabadságvágya miatt nem elégszik meg a lehetőségeivel. Az is igaz, hogy a korabeli Oroszország sem tartogat túl sokat a fiai számára. A címszereplő és az író sokban hasonlít: szüleik könnyelmű életet éltek, adósságot halmoztak fel, oktatásukat francia nevelőkre bízták, mestereik a csábításnak. Éjszakáikat bálokban, színházi előadásokon töltik. Anyegin viszont felszínes műveltséggel rendelkezik a tehetséges íróval szemben. Hibásan idéz, komoly témáknál hallgat. Kiábrándult figura, aki semmiben nem talál örömöt, mindennapjait nem tudja tartalmassá tenni. Hasonló Byron Childe Haroldjához.
A felesleges ember titulust először Turgenyev használta a jobb sorsra érdemes, cselekvésképtelen és kiábrándult értelmiségre. Anyegin az első a sorban: az orosz élet bénító erejének áldozata… …de az aranyifjaknak is maguknak kell megtalálniuk az életük értelmét!