A munkaerőpiac. A munkaerő értéke

Többféle piacról tanultál már, ma egy speciális változatról lesz szó. A munkaerőpiac adott időszakban, adott gazdasági feltételek mellett a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége. Legfontosabb szereplői: a munkavállalók, a munkaadók, az állam és az érdekképviseletek. Mint minden adásvételt, ezt is a kereslet és a kínálat fogalmával jellemezhetünk, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy itt az „áru” egészen különleges. A munkaerő minden esetben egyedi személyiségű, tudású, teljesítőképességű ember, ezért például egymással – a gépektől eltérően – korlátlanul nem helyettesíthetők. Ebből fakad, hogy ezen a piacon nagy súllyal jelennek meg a társadalmi és szubjektív tényezők, és jelentős szerepet játszhatnak az érdekképviseletek.
Ha a munkaerőpiacot egy mérlegként képzeljük el, akkor annak az egyik serpenyőjébe kerül a munkaerő-kínálat, amit a demográfiai folyamatok és a munkaképes népesség nagysága mellett meghatároz a munkavállalási hajlandóság is. A másik serpenyőbe kerül a munkaerő-keresletet; a technikai fejlődés üteme; a gazdasági struktúra változása és a konjunktúra, azaz a gazdasági fellendülés vagy épp a dekonjunktúra, vagyis a gazdasági hanyatlás. Ezeket a tőke mennyisége, az élőmunka helyettesíthetősége és az egyes termelési tényezők ára befolyásolja. A mérlegünk nagyon ritkán van egyensúlyban, és ez a piacgazdaságokban teljesen normális jelenség. Ha azonban nagyon kilendül valamelyik irányba, akkor komoly baj van. A munkaerőhiány betöltetlen álláshelyekkel, a munkaerő-felesleg pedig munkanélküliséggel jár együtt.
A munkaerőpiac tehát akkor működik jól, ha viszonylagos egyensúly van a kereslet és a kínálat között, továbbá, ha átlátható, és gyorsan reagál a változásokra. Optimális, ha alacsony a munkanélküliségi ráta, az álláskeresők pedig gyorsan találnak számukra megfelelő munkát. A munkaerőpiac optimális működéséhez elengedhetetlen feltétel a jól működő oktatási rendszer. Komoly fennakadást okozhat azonban, ha társadalmi csoportokat zárnak ki a piacról, vagy ha nem elég hatékony a forrásfelhasználás.
A munkaerőpiac legfontosabb jellemzői közé tartozik a munkavállaló korú népesség aránya, ezen belül pedig a foglalkoztatottak és foglalkoztathatók szakma, végzettség és kor szerinti összetétele. Ezeket az adatokat jelentősen befolyásolja az adott ország gazdaságának struktúrája, fejlettsége. Hogy milyen mértékben meghatározó ez a szegmens, annak igazolására elég visszaemlékezned arra, amit Japánról, Indiáról vagy Etiópiáról már korábban tanultál. Mivel a foglalkoztatási helyzet alapvetően meghatározza a társadalmi viszonyokat, ezért a problémák a mindenkori kormányok számára nagy politikai kihívást jelentenek. Például a gazdaságilag inaktív és az aktuálisan munkanélküli lakosság eltartása, különösen válságos gazdasági helyzetben, nagy terhet róhat a foglalkoztatottakra. Mindemellett léteznek olyan diszkriminatív tényezők, amik az egyes munkaerő-piaci rétegek számára előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetet teremthetnek.
A fentieken kívül a munkaerőpiacnak van még egy sajátossága. A keresleti és kínálati oldal szereplői elvileg egyenrangúak, a munkáltató mégis előnyösebb pozícióval rendelkezik. Ha végiggondolod, ez az aszimmetria arra vezethető vissza, hogy a munkaerőpiacon általában a kínálati túlsúly a jellemző. Vagyis többen keresnek munkát, mint amennyi az épp betölthető állás. A túlkínálat miatt gyengébb a munkavállalók érdekérvényesítő képessége, gyakrabban válnak kiszolgáltatottá akár a munkabéreknek, akár a munkakörülményeknek. Ilyenkor az érdekképviselet sokat tehet a munkavállalókért.
A fejlett gazdaságú országokban a népesség elöregedése következtében az aktív lakosság aránya csökken, a terheik viszont folyamatosan nőnek, hiszen el kell tartaniuk az inaktívak egyre nagyobb tömegeit. A gazdaság szerkezeti átalakulása miatt magas a tartós munkanélküliség aránya. Az alacsony foglalkoztatás leküzdésére megoldást jelenthet a kis- és középvállalkozások támogatása és a foglalkoztatás új típusainak elterjedése.