Olimpián túl – extrém sportok

Azokat a különleges eszközzel és/vagy különleges helyszínen végzett sportokat, melyekben nem elsősorban egymás legyőzése, egy verseny megnyerése, hanem sokkal inkább az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése a legfőbb cél, extrém sportoknak nevezzük. Az extrém sportolók újra és újra a saját maguk által elért maximumot igyekeznek túlszárnyalni, és ebben leggyakrabban az adrenalinmámor segíti őket.
Az extrém sportágak közös jellemzője, hogy klasszikus értelemben vett versenyeket sokáig nem rendeztek a sportolóknak, legfeljebb rekordokat, csúcsteljesítményeket tartottak számon az adott sportág nemzeti és nemzetközi szervezetei. Mára azonban számos rendkívül népszerű versenysorozat működik, amelyek sikerét látva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is felvett több, korábban extrémnek számító sportágat az olimpia műsorára (BMX, snowboard félcső stb.). A XX. század utolsó évtizedeiben a városi fiatalság körében kezdtek el kialakulni a kerekes extrém sportok. A BMX-kerékpár, a gördeszka, a görkorcsolya és a roller az 1980-as években az USA-ban és később Európa-szerte közlekedési eszközből önkifejezési eszközzé vált. A fiatalok különböző művészi előadásmódjai, technikai trükkjei nemcsak önmaguk szórakoztatására, de egyre nagyobb közönség kiépítésére is szolgáltak a nagyvárosok csomópontjain. A laikus számára hihetetlen figurák bemutatásához versenysportolókhoz is méltó kondicionális képességek, megszállottság és napi több órás gyakorlás szükséges.
A vízi extrém sportok szintén elsősorban a fiatalabb korosztályt vonzzák. Az USA mellett Ausztráliát tekinthetjük ezek fellegvárának. A hullámszörf, a windsurf, a vízisí vagy a jetski egyaránt az elmúlt három-négy évtizedben hódította meg az extrém sport szerelmeseit. Értelemszerűen a tengerparttal rendelkező országokban vannak nagyobb számban követőik. A szárazföldi extrém sportokhoz hasonlóan a legjobbaknak itt is komoly erőre és speciális állóképességre van szükségük. A vízi extrém sportokat komolyan űzők semmivel sem edzenek kevesebbet, mint bármely olimpiai sportágat űző „kollégáik”, bár a szörfös életmód kétségtelenül sokkal kevésbé kötött.
A levegőben is találkozhatunk extrém sportolókkal. A műrepülők és hőlégballonozók mellett elsősorban az ejtőernyőzés és a siklóernyőzés szerelmeseiről kell szót ejteni. Esetükben egészen különleges kondicionális képességekre van szükség, amely nagyon keveseknek adatik meg. A gyors nyomásváltozások, a több G-s gyorsulások elviselése embert próbáló feladat még a tapasztalt sportolóknak is. Tevékenységüket, teljesítményüket ezzel együtt is sportnak tekinti a szakma. Itt fontos még megemlíteni a bázisugrókat vagy base jumpereket, akik több száz méter magasságból, akár épületekről, sziklákról indulva szabadesésben zuhannak, mielőtt kinyitják ernyőjüket.
Az emberi teljesítőképesség határát sokféle módon feszegetik a félelmet nem ismerő sportolók. Túrázók, barlangászok, mélyvízi búvárok, szikla- és hegymászók törnek magasabb és magasabb – vagy éppen mélyebb – csúcsokra. A legveszélyesebb és legkegyetlenebb extrém teljesítménysport minden valószínűség szerint a hegymászás. Évről évre ezrek támadják a Föld legmagasabb csúcsait, sokszor oxigénpalack és külső segítség nélkül. Az olyan csúcsoknál azonban, mint például a Himalája, szükség van a helyi (tibeti) serpák segítségére. Nélkülük sokkal kevesebb sikeres csúcstámadásról számolhatnánk be. Átlagos ember számára az 5-6000 méter feletti magasságban uralkodó hideg és oxigénhiány percek után elviselhetetlen lenne. Az extrém hegymászók azonban napokat, olykor heteket töltenek a felhők felett, és minden megmászott méterrel saját korlátaikat lépik túl. A világ hegymászó sportjának is kiemelkedő alakja volt Erőss Zsolt. Az erdélyi származású hegymászó számtalan magyar rekordot állított fel, és a 2000-es években neve egybeforrt a magyar hegymászással. Tíz 8000 méter feletti csúcsot mászott meg, ebből kettőt ráadásul műlábbal, miután 2010-ben egy rosszul sikerült túra után térd alatt amputálni kellett az egyik lábát. Ő volt az első magyar, aki feljutott a Föld legmagasabb pontjára, a 8848 méteres Csomolungmára. Erőss Zsolt végzete is a hegymászás volt. 2013 májusában a 8586 méteres Kancsendzönga csúcsáról lefelé jövet tűnt el. Örök, ismeretlen sírhelye 8000 méter felett van.