Kajak-kenu

A kajak és kenu versenyhajók elődeinek az eszkimók által használt csónakokat tekintjük. A mai egyszemélyes hajókat kifejezetten sportcélokra egy skót férfi, John MacGregor használta először, aki 1865-ben Franciaországban, Angliában és Palesztinában tartott bemutatókat. Egy évvel később Skóciában létre is hozták az első „Kanuclub”-ot. A következő évtizedekben Németországban akadt a legtöbb követő. Az első jelentős kajakversenyt is itt rendezték 1884-ben. A sportág az első világháborút követően terjedt el az egész kontinensen. Az első Európa-bajnokságot 1933-ban rendezték meg. A nagy sikerre való tekintettel az 1936-os berlini olimpián szerepelt először a kajak-kenu, és 1938-ban Svédországban már világbajnokságot is rendeztek.
A második világháborút követően villámgyorsan magára talált a sportág, 1946-ban megalakult a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség, vagyis az ICF.
Magyarországon 1930-ban jött létre az első kajak-kenu egyesület. Eleinte a vízi túrázás volt idehaza a fő profil, de 1938-ban megrendezték az első hazai bajnokságot is. Az első olimpiai aranyéremnek 1956-ban örülhettünk, és azóta is töretlen a sportág hazai fejlődése. Az olimpiai éremtáblázaton Magyarország áll az élen.
A kajak-kenu sport jelenleg hét szakágat ölel fel: gyorsasági, maraton, szlalom, vadvízi, kajakpóló, vitorlás és vízitúrázás. Ezek közül a legnépszerűbb a gyorsasági, vagy síkvízi szakág, melynek versenyeit egy, kettő és négy személyes hajókban rendezik meg. A kajakcsónakban ülve, kéttollú lapáttal haladnak előre a versenyzők, míg a kenuban fél térden, egytollú lapáttal. Az olimpiákon a nők csak kajakcsónakban versenyeznek, egyéniben 200 és 500 méteren, párosban és négyesben 500 méteren. A férfiak kajakban 200, 500 és 1000 méteren versenyeznek egyéniben és párosban. Négyesben csak 1000 méteren. Kenucsónakban egyéni és páros versenyek 500 és 1000 méteren zajlanak, és az egyéniben 200 méteren is lapátolnak a férfiak.
A sportág első magyar aranyát a Fábián-Urányi páros szerezte az 1956-os melbourne-i olimpián férfi kajakban. Egyéniben 1960-ban Parti János volt az első magyar olimpiai aranyérmes. Az 1968-as mexikói olimpián örülhettünk először két aranyérmesnek. Hesz Mihály kajak 1000 méteren, míg kenuban első magyarként Tatai Tibor állhatott a dobogó legfelső fokára. 1980-ban Foltán László és Vaskuti István egyaránt kenuban lett aranyérmes, míg 1988-ban első alkalommal négyesek között is magyar hajó végzett az élen: Csipes-Ábrahám-Hódosi-Gyulai összeállításban. Ráadásul Gyulai Zsolt egyéniben is nyert Szöulban, 500 méter kajakban. Az 1992-es barcelonai játékok során szereztek hölgyeink először olimpiai aranyat. A Kőbán-Dónusz-Czigány-Mészáros kajak négyes indított meg egy nagy szériát. 1996-ban Kőbán Rita egyéniben szerezte meg második aranyérmét. Ugyanitt a Kolonics-Horváth kenu párosban győzött. 2000-ben a férfiak taroltak: Kammerer-Storcz kajak páros, Kolonics György kenu egyéni, Novák-Pulai kenu páros és Kammerer-Storcz-Horváth-Vereckei kajak négyes nyert 4 aranyérmet egy olimpián. A 2004-es athéni olimpián a kajak négyes címet védett, és először nyert a Kovács Katalin-Janics Natasa páros. Janics emellett egyéniben is nyert. 2008-ban címet védett a Kovács-Janics duó, a kenu egyesben pedig Vajda Attila hozta el az aranyat. A 2012-es londoni játékok ismét három aranyat hozott: Kozák Danuta egyéniben, a Dombi-Kökény páros férfi kajakban, a Kovács-Fazekas-Szabó-Kozák kajak 500 méteren. 22 magyar olimpiai arany. Ezzel Németországot megelőzve a magyar kajak-kenu áll az örökranglista élén. Az Európa-bajokságokon és világbajnokságokon szerzett aranyérmeket fel sem tudjuk sorolni egy rövid videóban. Az utánpótlás sikerekre tekintve a jövő is bíztató.