Szophoklész: Antigoné

Már biztosan jó sok művet olvastál az elmúlt években. Azonban a drámák világa talán még rejtve maradt előtted. De már nem sokáig! Szeretnénk egy olyan alkotással megismertetni, mely a drámairodalom egyik legismertebb műve. Mind a mai napig a legtökéletesebb tragédiaként tartjuk számon Szophoklész Antigonéját. Most te is látni fogod, hogy miért!
Először elevenítsük fel, mit is tanultunk a tragédiaköltészetről! A tragédia a dráma műnemébe tartozó színpadra szánt műfaj, melyben valamilyen értékveszteség következik be. A hőse elszántan küzd céljaiért, azonban konfliktusba kerül egy másik hőssel, és e harcban elbukik. Ez az olvasóban katarzist, vagyis együttérzést, félelmet vált ki. A tragédiákat az ókori drámai versenyek keretein belül mutatták be, 2-3 színész és egy kar szereplésével. A művek alapja a hármas egység, vagyis a tér, idő és cselekmény egysége. Mi is ez? Elvárás volt, hogy a drámai események egy helyszínen, egy nap (0–24 vagy maximum 36 óra) alatt játszódjanak, s a cselekmény egy szálon bontakozzon ki.
A legsikeresebb ókori görög tragédiaköltő Szophoklész. Mintegy 130 művet írt, 24-szer nyert drámai versenyen. Sajnos csak 7 műve maradt fenn az utókornak. Arisztotelész drámaelméletében, a Poétikában „a műfaj mintaképének“ nevezte. Szophoklész három legismertebb műve az Oidipusz király, az Élektra és az Antigoné. Ezek témáit a thébai mondakörből meríti. Elsősorban jellemábrázolása emelte őt a legnagyobbak közé. Tragédiáinak súlypontja az emberábrázolás, az emberi döntések, tettek, küzdelmek megjelenítése.
Az Antigoné a klasszikus drámai szerkezetet követve épül fel. Az első egység a bevezetés, a prologosz. Itt bontakozik ki az alapszituáció. Antigoné két fiútestvére, Eteoklész és Polüneikész felváltva uralkodott. Ám Eteoklész nem adta át a hatalmat, ezért Polüneikész harcba szállt testvére ellen. Végül mindketten egymás kardjától estek el. Az új uralkodó, Kreón nem engedte, hogy a hazája ellen támadó Polüneikészt eltemessék. A két fiú lánytestvére Antigoné és Iszméné. A bonyodalomban Antigoné az isteni törvények szerint járt el, amikor a királyi parancs ellenére, megadta testvérének a végtisztességet eltemette Polüneikészt. Testvére, Iszméné nem mert szembeszegülni Kreón törvényeivel.
A kibontakozásban Kreón kimondta: „Nem lesz asszony itt az úr“, és halálra ítélte a lányt, aki megingathatatlanságával mindenkinél nemesebben viselkedett. Hiába figyelmeztette a fia, Haimón és a vak jós, Teiresziasz is az uralkodót, hogy „mást is megöl, hogyha meghal ő“. A dráma tetőpontja az a pillanat, amikor Kreón visszavonja parancsát, de már túl későn, a katasztrófa már bekövetkezett: Antigoné megölte magát, és a lány jegyese Haimón, Kreón fia is végzett magával. Fájdalmában Eurüdiké, Kreón neje, Haimón anyja is véget vetett életének. Kreón egyetlen törvénye miatt tehát elvesztette fiát és feleségét. Nem tudta megállítani a végzetet, e súly alatt összeroppant. Pedig a „Bölcs belátás többet ér minden más adománynál“.
A drámai konfliktus tehát Antigoné és Kreón között bontakozott ki. A lány az ősi törvényeknek engedelmeskedett, az istenek íratlan törvényének, amikor eltemette a testvérét. Kreón királyi törvénye is elfogadható: a hazaárulónak nem jár végtisztesség. Azonban őt leginkább a hatalomvágy, a zsarnokság vezérelte, így Kreón bukása nem hordoz értékpusztulást. Hiú, önző magatartása és a hübrisz okozza vesztét, családja pusztulását. E két ellentétes akarat tettsorozata vezetett végül a katasztrófáig. A sors, a fátum nem kerülhető el. A mű tragikus hőse egyértelműen Antigoné. Igazán erős jellemű, tiszta szívű nő, aki számára a testvéri szeretet és az isteni törvények tisztelete mindennél fontosabb. Szophoklész gyönyörűen jellemzi őt, amikor Antigoné így vall önmagáról:
„Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én“.
Emlékszel, hogy a legtökéletesebb műnek neveztük az Antigonét? Nos, az öt alapvető viszony, mely egész létünket meghatározza, mind megtalálható benne. Melyek ezek? A férfi és nő, az idős és fiatal, az egyén és társadalom, az élők és holtak, valamint az isten és az ember viszonya is kiolvasható belőle. Maga a teljesség fedezhető fel benne. Szophoklész elsöprő erővel tudta megjeleníteni a két legnagyobb rendű hatalom: a szeretet és a társadalmi együttélés szabályai közötti konfliktust. Az erkölcsi dilemmát, melyet az ember csak nagy küzdelem árán oldhat fel, de hát „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb“.