A magyar helyesírás alapjai

A helyesírással mindenkinek megvan a maga baja. Amikor megtanulunk egy logikusnak tűnő szabályt, kiderül, hogy számos finomítás vagy kivétel tartozik hozzá. Hogy is van ez? Ha van szabály, és tudjuk: a szabály az szabály, akkor hogyan lehet alóla kivétel? A válaszhoz először írásunk és helyesírásunk alapelveit kell megértenünk.
A magyar írás főbb jellemzői: Betűíró rendszerű, vagyis a hangokat betűk jelölik. Hangjelölő, mert minden hangot egy bizonyos betű jelöl. Van néhány kivétel, például a j hangot jé és elipszilon betűvel is írjuk, aminek nyelvtörténeti oka van. A további eltérések kevésbé feltűnőek. Értelemtükröző is írásunk, mivel törekszik a nyelvi elemeket felismerhetőként megtartani, a különböző írásokkal valami fontosat érzékeltetni. Gondolj a szavak kisbetűs vagy nagybetűs kezdésére, például „békés” melléknév és a „Békés” tulajdonnév, vagy a „gyorsvonat” és a „gyors vonat” közötti különbségre. A magyar latin betűs írást használ néhány ékezetes betűvel. A magánhangzók hosszát ékezetekkel, a mássalhangzókét kettőzéssel jelöli.
A magyar helyesírás négy alapelvre épül. A kiejtés elvére, a szóelemzés elvére, a hagyomány elvére és az egyszerűsítés elvére. Az elvekhez nem kötődnek szótári szóalakok. Például az „ész” szó nem sorolódik egyszer és mindenkorra a kiejtés elvéhez, hisz az „észben” már szóelemző, az „ésszerű” pedig egyszerűsítő írásmódú.
A kiejtés elve érvényesül azokban a szavakban, amelyekben az írás híven követi a kiejtést, például „házak, fény, jobb, fekszik, képernyő”. Kiejtés szerinti az „asztal”, de az „asszony” már nem, a hosszú „sz” írása miatt. Ilyen a „tej”, de a „pálya” már nem, mert „ly” van benne. „Higgyen”, mert írásban jelölt a hasonulás, ám a „hagyjon” írásánál már a szóelemzés működik. Az idegen eredetű szavaknál is alkalmazzuk a kiejtés elvét. Az x-et megtartjuk a „taxi” vagy a „Mexikó” szóban, és átírjuk a „boksz” esetében. A ch is megőrződhet, például „pech, technika”. Egyes szóalakokat azért írunk kiejtés szerint, mert az alakváltozás mára elhomályosult: „Kesztyűt” írunk, sz-szel, mert a kéz z-je hasonult. A „bólingat, tekinget, kacsingat” három kivételes alak, mert t nélkül írjuk őket. A „legyintget” szóban sem ejtjük a t-t, viszont beleírjuk, így az már a szóelemzés elvéhez tartozik.
A szóelemzés elve érvényesül azokban a szavakban, amelyekben toldalékolás vagy szóösszetétel miatt megváltozott az ejtés. Az írásból viszont az eredeti állapotra következtethetünk. Az „anyja” szóban „nyj” helyett hosszú ny-t ejtünk. „Mondta”: a d az ejtésben kiesik. „Háztető”, sz-szel ejtjük. A „jegygyűrű” szó ide tartozik, mert, hogy megőrizzük a két szótő alakját, nem írjuk át hosszú gy-re.
A hagyomány elve megőriz egy régebbi vagy eredetibb írásmódot. Például régi családneveknél: Eötvös, Batthyány. A jé és az ely a XIX. századig két külön hang volt, a nyelvi változás az ely hangot eltüntette, de a szavak írásában megmaradt. Ide tartoznak azok az idegen szavak is, melyek írását eredetiben hagyjuk: tulajdonnevek, mint München, Windows vagy Boccaccio, és köznevek, mint „shop”, „musical”. Megjegyzendő, hogy egyes jövevényszavaknak magyaros az írása, de ez még nem ment át a köztudatba: a „grépfrút” és a „gírosz” valójában a kiejtés elvéhez tartozik. Végül a helyesírási szabályok alóli kivételeket is ide soroljuk, például e-mail cím, fiatalkorú.
Az egyszerűsítés elve gazdaságosabbá teszi az írást. A hosszú mássalhangzóknál a két- és háromjegyű betűkből csak az elsőt kettőzzük meg, és így járunk el néhány összetett szóban is. Háromszor nem írjuk le ugyanazt a mássalhangzót, csak kettőzzük, az eredeti alakra így is következtethetünk. Az -i képzős alakban nem kettőzzük az i-t, nem mondunk és írunk olyat, hogy „balatonalmádii” vagy „zamárdii”, csak egy i betűt írunk. A dz-t és a dzs-t ejtjük hosszan is, mégsem kettőzzük írásban, például „madzag, bridzs”.
Mire is jutottunk? A helyesírási szabályzat az alapelvekből vezeti le a szabályokat, ezáltal ugyanaz a logika több helyen is működik. Kivételek azonban mindig lesznek. A szabályozástól egyszerre várjuk, hogy ésszerű és életszerű legyen, a kettő azonban ütközik. Ezért a szabályzat néhol enged olyan kivételes megoldásokat, amiket már úgyis megszokott mindenki.