Az idézés

Kölcsönzésre azért van szükség, mert egyes dolgokat csak alkalmilag, rövid ideig használunk. Kölcsönzésnél két dolgot tartunk mindig szem előtt: Az egyik, hogy a kölcsönzött tárgyat vissza kell adnom, hiszen nem az enyém. A másik, hogy jó állapotban kell visszaadnom, ehhez pedig vigyáznom kell rá.
Az idézés szövegrészek kölcsönzése egy másik szövegből. A korábbi szövegek tartalma tehát belekerül az újonnan alkotott szövegbe. A kettő azonban nem folyhat egybe, jelölni kell a határokat írásjellel, betűtípussal, hivatkozással. Ha ez elmarad, a szerző vagy nem segíti az értelmezést, vagy egyenesen ellopja más szövegét. Az átvett szövegre vigyáznunk is kell, hogy ne sérüljön, és felismerhető maradjon formája és értelme. A helyesírás erre szabályozott eszközöket nyújt.
Szóban is jelezhetjük az idézést, például mondjuk, hogy „idézet”, majd „idézet vége”. Írásban a magyar idézőjel a 99-es formájú macskaköröm, az elején lent, a végén fent kitéve. (Ezeken kívül csak az idézeten belüli idézőjelet, a lúdlábat lehet használni, minden más mód helyesírási hiba.)
Eredeti szöveg idézésekor az idéző mondat és az idézet háromféle módon helyezkedhet el: Az első példában az idéző mondat bevezeti az idézetet, utána kettőspont következik, majd az idézet. Verset idéztünk, az idézet közepén a perjel az új sort jelzi. A második esetben az idézetbe ékelődik az idéző mondat, de amint látjuk, ugyanúgy két idézőjel van, egy az idézet elején és egy a végén. A közbevetés gondolatjelek közé kerül. Figyeld meg, hogy ha összetett mondatba ékelünk be valamit, akkor a vessző a gondolatjel után áll. A harmadik esetben az idézőjel kezdi a mondatot, az idézet végéhez pedig gondolatjellel kapcsolódik az idéző mondat. Amint látható, az idézett mondat végéről a pontot elhagytuk, az a teljes mondat végére került. A kérdőjelet, felkiáltójelet vagy három pontot viszont ki kell tennünk:
Nagyon-nagyon ritka, hogy az idézőjel előtt is és után is mondatzáró írásjel álljon. Fontos szabály, hogy az idézeten nem módosíthatunk, ezért annak kisbetűs kezdését még akkor is megtartjuk, ha ez kezdi a mondatot: Az idézésnél fontos az arány: ott kell idézni, ahol szükséges, és csak annyit, amennyi szükséges. Például akkor van értelme négy sort idézni egy versből, ha sokat is akarjuk értelmezni és magyarázni. Az idézetből ki is lehet hagyni, ekkor a hiányt három ponttal jelöljük. Ha hosszabb részt hagyunk ki, vagy nagyon hangsúlyozzuk a kihagyást, a három pontot még szögletes zárójelbe is tesszük.
Az idézetet szervesen beleilleszthetjük a mondatba. (Az idézet ilyenkor kisbetűvel kezdődik még akkor is, ha az eredetiben nagybetűs mondatkezdés volt.) A mondatzáró írásjel az idézőjel után áll, hiszen az idézet csak része egy mondatnak. A szó szerinti idézés legtöbbször felesleges, például ha az olvasónk is ismeri a szöveget. Gyakoribb a tartalmi idézés, és ekkor nincs szükség idézőjelre. Az előző mondat így változik meg: Ugyancsak elmarad az idézőjel, ha közmondást vagy nagyon ismert verssort idézünk:
Akkor sem teszünk idézőjelet, ha többsoros részt jelenítünk meg, és a szöveg elhelyezése és betűtípusa elkülöníti az idézetet: Párbeszédeknél sem használunk idézőjelet, a mondottak előtt és után gondolatjel áll. Ekkor is háromféle megoldás lehetséges, az idéző mondat állhat legelöl, közbevetve és a mondat végén. Ezeket a jelöléseket inkább a szépirodalom használja, a hétköznapibb szövegekben a függő beszéd gyakoribb, például „Megmondta neki, hogy már mind elfogyott”. Ilyenkor már csak a beszélő mondatát halljuk, a más által közölteket is saját magán szűri át.
Az idézés, ahogy a kölcsönzés, nem szégyen. Az idéző új szöveget hoz létre, de munkáját mindenképp minták alapján végzi. Kötelessége is felelevenítenie azokat a szövegeket, amelyekről ír, vagy amelyek az övéhez hasonló témájúak. Az idézés mellett jelölnie kell forrását is, ez épp oly fontos erkölcsi követelmény, mint a kölcsönzött tárgyat visszavinni.