Nyelv és gondolkodás

Van az embereknek egy olyan szokása, ami személyenként és alkalmanként változó: gondolkodásnál, koncentrálásnál magunk elé motyogunk, vagy eleve hangosan tanulunk. Miért tesszük ezt, és mit kezdjünk vele?
A nyelv és gondolkodás viszonya régóta foglalkoztatja az emberiséget, elsősorban a filozófusokat és a nyelvészeket, de az utóbbi száz évben már a pszichológusokat is. Ilyenkor gyakran elválasztjuk a nyelv és a beszéd fogalmát, előbbi inkább egy elméleti elem- és szabálykészletet, utóbbi a gyakorlati nyelvhasználatot jelöli. A gondolkodás helyett mondunk megismerést is, ami a világból származó adatok felfogását és feldolgozását jelenti. Az alapkérdés, hogy nyelv és gondolkodás közül melyik az elsődleges, melyik határozza meg inkább a másikat? A mindennapi tapasztalatunk kettős: egyrészt gondolkodás közben nyelvi formába öntve mondjuk magunkban a dolgokat, másrészt enélkül is képesek vagyunk érezni vagy felidézni valamit.
Nézzük azt a feltevést, hogy a megismerés általános tulajdonságai állnak a nyelv mögött. Jó példa erre a színek elnevezése. A világ különböző tájain az emberek más-más színű környezetben élnek. Gondoljunk a sivatag és a sűrű dzsungel különbözőségére. Azt hihetnénk, óriási eltérések vannak a nyelvek között, ám ez nem igaz. Az alapszínek nevének előfordulásában szigorú rend figyelhető meg. A tizenegy színnév sorában jobbra haladva akkor jelenik meg a színnév az adott nyelvben, ha a balra lévők mind megvannak. Továbbá az alapformákban, mint a négyzet vagy a kör, a nyelvek egyszerű jelölést alkalmaznak. Ilyen a szórend is: a nyelvek nagy többségében az alany megelőzi a tárgyat, ami magával hozza a jelző-jelzett szó szórendjét. Úgy tűnik, hogy a megismerés közös emberi módja nyomot hagy a nyelveken.
Ennek ellentéte, hogy a nyelv annyira meghatározza a megismerést, hogy a különböző nyelvű emberek a világot is különbözőképp fogják fel. Híres példa a hopi indiánok nyelve, amelyben nincsenek nyelvtani időviszonyok. Az idő helyett a történések nyilvánvalóságát vagy elképzelhetőségét állítja szembe egymással. A navahó indiánok nyelvében a cselekvést jelölő ige alakja változik a kézbe vett tárgy formájától és anyagától. Ez a magyarban úgy hangzana, hogy például botot fog, labdát fug, papírt feg. Ezek bár érdekesek, nem bizonyulnak döntőnek. Pszichológiai kísérletekből kiderült, hogy a nyelv inkább csak befolyásolja a megismerést, de nem határozza meg azt.
Más feltételezések szerint létezik „privát nyelv”, vagyis minden embernek a saját tapasztalataira épül a nyelve. Például a fájdalom vagy a szerelem olyan dolgok, amelyek jelentését csak a tapasztalat adhatja meg. Így elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy nyelvünkben az egyéni tapasztalat és a kultúrából származó tudás is megnyilvánul. Híres példa, hogy az eszkimóknak sok szavuk van a hófajtákra, egyes népeknek pedig a föld üregeire.
Talán a legelfogadottabb elmélet a gondolkodás és a beszéd kapcsolatáról, hogy azok a törzsfejlődés során külön úton fejlődtek, majd egy ponton összeértek. A gyermek nyelvi fejlődése is ilyen. A gyermek kétéves kora előtt van egy gondolkodásfejlődési szakasz beszéd nélkül, és egy beszédfejlődési szakasz gondolkodás nélkül, majd a kettő találkozik.
Gondolkodásunk egyre nyelvibbé válik, ezért gondolataink születését a csak a fejünkben zajló „belső beszéddel” segítjük. Figyeljük meg, ez egy igénytelenebb, vázlatosabb, távirati stílusú beszéd. Itt kell megemlíteni azt a nagy hatású felfogást, amely ezt korlátozott kódnak nevezi. Ezen elmélet szerint az iskolázatlanabb társadalmi rétegek külső beszédként is ilyet használnak, míg a műveltebbek már a jóval igényesebb nyelvvel, a kidolgozott kóddal is boldogulnak. Az iskola az utóbbit várja el, ezért sok gyermek a nyelvi hátrány miatt küzd tanulási nehézségekkel.
Akkor hogyan is viszonyuljunk a magunkban beszéléshez? Természetesnek vehetjük. Egyszerűbb gondolkodási feladatoknál inkább csak „odalátjuk” az eredményt, és jellemzően a nehezeknél jön elő a belső beszéd. Közben a beszélőizmok is izgalomba jönnek, és külső beszéd indul meg mormogással, motyogással. A nehéz részen túljutva újra elcsöndesedünk. Ha valakit még így is zavar, nyugtassa magát azzal, hogy ebben a sok ezer évnyi emberi törzsfejlődés tömörített változatát láthatja.