Krúdy Gyula írói világa, egy Szindbád-novella

Bizonyára egyetértesz azzal, hogy az utazás fontos szerepet játszik az ember életében. Legtöbbször valamilyen határozott céllal indulunk útnak, el akarunk jutni valahová vagy valakihez. De van, amikor csak kalandot keresünk. Gondoltál már arra, hogy amikor olvasol egy könyvet, az is utazássá válhat? Egészen különös világokat ismerhetsz meg. Olyan embereket, akikkel máskülönben talán soha nem találkozhatnál. Nem kísérhetnéd utazásai során Krúdy elbeszéléseinek egyik főhősét, Szindbádot sem.
Ha olvastad az Ezeregyéjszaka meséit, ismerős lehet számodra a következő név. Seherezádé mesélte el a tengerjáró Szindbád utazásait Sahrijár királynak. Krúdy gyermekkorában olvasta ezeket a történeteket. Az arab mesevilág annyira elbűvölte, hogy Szindbád, a hajós helyébe képzelte magát. Később ő lett Krúdy több elbeszélésében a szerző alteregója. Krúdy persze lelkesedett a romantikus Jókaiért és a realista Mikszáthért is. Az ő valósága azonban más volt, mint amit elődei és kortársai ábrázoltak. Krúdyra nem aggatható semmiféle címke. Nem tartozott egyetlen írói csoportosuláshoz sem. Ebben az értelemben magányos volt, akárcsak hősei. Elbeszéléseit egyszerre jellemzi a későromantika világa, a szimbolista, az impresszionista és a szecessziós látásmód. Krúdy országos hírnévre az 1911-ben megjelent Szindbád ifjúsága című elbeszéléskötetével tett szert. Szindbád történeteit egészen haláláig, 1933-ig írta. A Purgatórium című utolsó befejezett kisregényében Szindbád nevében tett vallomást saját önpusztító és tékozló életmódjáról, betegségéről, gyötrelmes szenvedéseiről.
Krúdy Szindbád-történeteinek atmoszféráját az emlékezés teremti meg. Magányos hősei nosztalgiával gondolnak ifjúságukra, és az eltűnt idő nyomába erednek. Az emlékezésben álomszerűen olvad egymásba a múlt és a jelen:
„Szindbád, mert nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett.”
Ebben a varázslatos időtlenségben megszépül a XIX. század végi magyar világ. Az idealizálás egyik legfőbb eszköze Krúdy műveiben a lírai nyelvezet:
„Esős tavaszi délután - a liget fái messzire ködben, árnyban úsznak, alkonyat felé Szindbádnak levelet hozott a posta.”
Így kezdődik a Női arckép a kisvárosban című novella, Szindbád harmadik útja. A történetben Szindbád már maga is múltbéli figura. Útra kel, hogy újraélje saját korábbi történetét a jelenben. Szindbád emlékei szinte mindig a nőkhöz, régvolt szerelmeihez fűződnek. Azért utazik, hogy felkeresse őket. Ám eközben mégis tudja, hogy a régi boldogságot nem lehet újra átélni, mint ahogy az életet sem lehet megismételni. Szindbád sohasem ér révbe, ezért folyton útra kel. Ebben a történetben Szindbád a 30. születésnapján levelet kap tíz évvel korábbi szerelmétől, Lenkétől. Tudja róla, hogy Lenke már férjhez ment. Felidézi a lányt az emlékeiben, majd útnak indul, hogy meglátogassa őt. Szindbád, a hajós vonatra száll. A hajó Krúdynál metafora: a hős az élet tengerén utazik. Miután megérkezett a kisvárosba, egy fényképész kirakatában meglátja Lenke arcképét. Felkeresi az asszonyt, akit Szindbád látogatása váratlanul ér. Krúdy a modern lélektan ismeretében ábrázolja kettőjük találkozását:
„Az asszony idegenkedve hátralépett.
- Bizonyisten, nem vártam - mondta gyorsan, és nagyot lélegzett. - Hiszen azt sem tudtam, hogy még él ön, uram. Hogyan kerül ide? Istenem, milyen furcsa a véletlen játéka! Sohasem szokott ön eszembe jutni... Miért is jutna az eszembe? És az előbb, amikor a csengő szólott, valahogyan ön jutott eszembe. A kis kutyám is elvakkantotta magát. Mintha azt mondta volna: Szindbád.”
Szindbádnak elég csak ránéznie az asszonyra, hogy a nő bevallja: tíz év óta egyre Szindbádot várja. A párbeszédüket megzavarja a hazaérkező férj. Szindbád távozni készül, Lenke szorongva búcsúzik:
„Remélem, még látjuk egymást, Szindbád... Ugye, még nem utazik el?”
Szindbád nemet int, de a szíve már viszi tovább. A következő történetekben új utakra kel a távoli, eltűnt boldogságok felé, amelyeket soha nem érhet el.
1940-ben Márai Sándor új kontextusba téve írta tovább Szindbád történetét a Szindbád hazamegy című regényében. A Szindbád-novellákból Huszárik Zoltán készített 1971-ben filmet. Ha teheted, nézd meg, felér egy valódi utazással!