Babits Mihály kései költészete

Steve Jobs, az Apple cég egykori elnöke és vezérigazgatója 2011 októberében halt meg. Nyilvános előadásai nemcsak szakmailag, hanem filozófiailag is érdekesek. Az élethez való hozzáállása sokak számára példaértékű. Babits Mihály (aki a XX. század első felében élt) és Steve Jobs életében több közös vonás is van. Mindketten a saját koruk egyik legkiemelkedőbb vállalkozásának vezetői voltak. Jobs az Apple cég, Babits a Nyugat című folyóirat irányítója volt. Mindkét életút óriási hatással volt egyrészt arra a korra, amelyben éltek, másrészt az utókorra is. Mindketten ötvözték a hagyományt az újítással. Mindketten fáradhatatlanul dolgoztak szinte életük utolsó pillanatáig. Mindkettőjüknél rákbetegséget diagnosztizáltak, így mindketten intenzíven foglalkoztak a halál témakörével.
Steve Jobs egy idő után a halálközeliség hatására alakította ki életfilozófiáját. Íme, egy idézet tőle:
„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok? És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen – a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól –, mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni.“
Babits Mihálynál az 1930-as évek közepén diagnosztizálták a gégerákot. Hamarosan megműtötték, ennek következményeként elvesztette hangját. Innentől kezdve írásban kommunikált. A halállal való szembenézés első élménye a félelem, majd az eltűnődés azon, hogy mit ér az életünk. Ezeket a témákat öleli fel az Ősz és tavasz között című vers. A cím a télre utal, amely metaforikusan a halált jelenti. Babits a műben számot vet életével. A vers negatív hangvételű, elkeseredettség, csalódottság hatja át. Ez az érzés az utolsó előtti versszakban a legerősebb:
„Barátaim egyenkint elhagytak, / akikkel jót tettem, megtagadtak:/ akiket szerettem, nem szeretnek, / akikért ragyogtam, eltemetnek./ Ami betűt ágam írt a porba, / a tavasz sárvize elsodorja.”
Az elkeseredés, csalódás fájdalmát a minden második versszakban visszatérő refrén erősíti:
„Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”
Babits kései verseihez tartozik a Balázsolás című mű is. Ez a vers egy könyörgés. A vers beszélője Szent Balázshoz szól, a torokbetegek védőszentjéhez, akit 316-ban keresztény hite miatt lefejeztek. A vers 5 nagy egységre bontható. Az első részben a lírai én visszaemlékszik a szertartásra, amelyet gyermekkorában, Balázs-napon élt át. Ez a rituálé jelképesen utalt arra, hogy Szent Balázs megvédi a gyermekeket a torokbetegségektől. A második egységben bűnbánatot tart, hiszen egészen a betegségéig nem is „törődött” a védőszenttel. Most megbocsátást kér tőle. A következő egységben nő a feszültség, feltárja a betegségével járó szenvedéseket. Ennek az egységnek az elején és a végén is a szenthez könyörög: „Segíts, Balázs!”. A negyedik egységben még hevesebb a vers, a feszültség tovább fokozódik, ezt jelzik az egyre gyakoribb felkiáltójelek (összesen 7) és a soráthajlások. A szenvedés részletes leírása a vers tetőpontja: „Te ismered a penge élét, vér ízét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás  csatáját és rémületét.” – Ha mindezt képpé alakítanánk, elég durva jelenet tárulna a szemünk elé. Pedig Babits megélte mindezt, ahogyan Szent Balázs is. A versben lévő feszültség egy ívet ír le, amely a tetőpont után hirtelen nyugvó állapotba kerül. Az ötödik részben – mintha már egészen a halálhoz érkeznénk – lelassul a vers dinamikája. A lírai én megnyugszik, a halál elfogadása megtörtént: „…S talán […] nem is olyan nagy dolog a halál.”
Végezetül álljon itt egy Babits-idézet:
„Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott.“