Az elidegenedés

Gondolom, Te is érezted már magad magányosnak… Talán annak ellenére is, hogy valószínűleg rengeteg ismerősöd van a Facebookon. A mai korban is lehet valaki végtelenül magányos, és idegennek érezheti magát a környezetében, abban a világban, amelybe született. A legtöbben hasonlóan érezhettek a XX. században is, még ha a körülmények mások is voltak. De miért alakult ki ez az életérzés a XX. században?
Fontos leszögezni, hogy a XX. század az ellentmondások és a mérhetetlen változások időszaka volt. Megrendült a korábban biztosnak vélt világkép; a tudomány szilárd elvei ugyanúgy, mint a vallás, az istenhit. A gazdaság, a politika, a kultúra változásai, a tudomány és a technika eredményei fokozatosan átformálták a mindennapi életet is: elterjedt a tömegtermelés, a városok rohamosan fejlődtek. Az ember egyre kevésbé látta a lehetőségei határait, ezáltal egyre inkább elbizonytalanodott. Ez az elbizonytalanodás szorongást, majd egyre nagyobb elidegenedést eredményezett a XX. századi ember életében. Az első világháború drámaian hatott az emberekre. Az országhatárok átrajzolását belső feszültségek, forrongások, majd elnyomás és diktatúra követte. A második világháború soha nem látott pusztulást hozott, az emberek megrendültek, családok, nemzetek estek szét.
A világháború okozta életérzést Radnóti a Töredék című versében így fogalmazta meg: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, – s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” Az elidegenedés érzése megmutatkozott a XX. századi irodalom mindhárom műnemében: a lírában, a drámában és az epikában is.
Vizsgáljunk meg most két epikus alkotást! Franz (franc) Kafka központi műve A per. Mint a szerző legtöbb alkotása, ez is a főhős – jelen esetben Josef K. – ébredésével indul. Ám ezt követően olyan a valóság, mintha egy rémálom darabjai állnának össze. Ugyanis ébredéskor két őr van a szobájában, megeszik a reggelijét, és közlik vele, hogy le van tartóztatva, de ettől még szabadon jöhet-mehet, élheti a mindennapjait. Ezzel kezdetét veszi Josef K. kálváriája, az abszurd letartóztatástól egészen az ítéletig, a kivégzéséig. A legfontosabb kérdésre pedig, hogy K.-t mivel vádolják, mit követhetett el, sosem kapunk választ. Ezáltal még meghökkentőbbé, még döbbenetesebbé válik a mű irracionális, szinte misztikus világa. A mű megmutatja, hogy az adott kor mennyire távol áll az emberiességtől és magától az élettől. Ezzel fejezi ki az elidegenedést. Kafka teljes mértékig kihasználja a groteszk és az abszurd helyzetben lévő lehetőségeket. A groteszk olyan esztétikai minőség, amely a szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítását alkalmazza, ezáltal nevetséges és borzongató hatást kelt. Az abszurd egymással képtelenül össze nem illő dolgokat illeszt össze. A groteszk és az abszurd műben kombinálódhat reális és irreális, látszat és valóság, komikum és tragikum, sőt naturalizmus és fantasztikum is. Kafka műveiben a legmeghökkentőbb történések olvadnak össze valós eseményekkel úgy, mintha ez egészen természetes lenne. A különös történések maguktól értetődőnek tűnnek, a kafkai elbeszélő kívülállóként, hideg tárgyilagossággal számol be az események folyásáról.
Albert Camus (álber kámü) Közöny című művében a narrátor a főszereplő által elkövetett gyilkosságot, majd az ennek folyományaként kihirdetett halálos ítéletet, illetve a halálraítélt börtönnapjait beszéli el. A főszereplő egy magányosan élő kishivatalnok, aki idegen a társadalomban. Személyisége az elidegenedettséget és az abszurditást jeleníti meg a hétköznapi életben. Számára csak a jelen létezik, de a múlttal és a jelennel szemben is közönyös. Cselekedeteit is elsősorban a pillanatnyi helyzet, az érzéki benyomások határozzák meg. Azt tartja fontosnak, ami a természeti lét szempontjából fontos. Majdhogynem állatias életet él, nincsenek érzései, igényei, gyengeségei, ő csak fizikailag kötődik a dolgokhoz, nincsen számára jó, illetve rossz.
Az elidegenedés témája áthatotta az egész XX. századot. Többek szerint folytonosság áll fenn a mai kort meghatározó problémák gyökere és az előző században elkezdődött elidegenedési folyamat között. Mint ahogy a XX. században is kérdés volt, most, a XXI. században is kérdés, hogy hogyan tudunk megbirkózni az elidegenedés problémájával.