Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett, szélesebbel, mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül hadat is gyűjthetett, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.