XIX. századi művészeti irányzat. Névadója az 1866-ban megjelent Jelenkori Parnasszus című antológia. Költői elvei közé tartozott a l’art pour l’art („művészet a művészetért”), a tiszta költészet eszméje. E szerint a művészet célja önmaga megmutatása, társadalmi és politikai üzenet nélkül. Szigorú formai fegyelem és műgond jellemezte. Fő képviselője Leconte de Lisle és Théophile Gautier volt. Művészetfelfogásuk hatott Baudelaire, Verlaine és Rimbaud költészetére.