A klasszikus német filozófia és a német idealizmus legjelentősebb képviselője. Tanítása szerint a világtörténelemben az ész uralkodik. A végső cél a szabadság elérése. Ehhez azonban hosszú út vezet. A világtörténelemben egmást követik a nagy birodalmak és az általuk képviselt eszmék. Dialektikája szerint az ellentétes eszmék (tézis–antitézis) egy idő múlva kioltják egymást. Helyettük létrejön egy harmadik eszme, amely egyesíti őket (szintézis), vagyis az új eszmében él tovább az előző eszmék együttese. Az új eszme maga is tézissé válik, amelyet majd tagadni fog egy ellentétes eszme, és így tovább. Hegel ezt a dialektikát a történelmi korszakokra is alkalmazhatónak tartotta.