Arany János balladaköltészete

Talán hallottad a történetet, hogy amikor Ferenc József Magyarországra látogatott, Aranyt is felkérték a királyt üdvözlő vers megírására. Arany ezt elutasította, de helyette megírta A walesi bárdok című zsarnokellenes balladát. A kortársak Arany balladáit tartották az életmű csúcsának.
A modern ballada kisepikai műfaj: „Tragédia dalban elbeszélve”. Hogy miért? A nagykőrösi korszakból való Ágnes asszony című balladán mutatom meg. Történetet mesél el: „Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak. Csendesség van. Hallgat a száj, Csupán a szemek szavaznak.” Lírai részekkel: „Nosza sírni, kezd zokogni, Sűrü záporkönnye folyván: Liliomról pergő harmat, Hulló vizgyöngy hattyu tollán.” És drámai, párbeszédes elemekkel: „Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? »Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet.«” Mik a ballada egyéb sajátosságai? Először is az előadásmódot a sűrítés, a kihagyás, a sejtelmesség, a balladai homály jellemzi. „Fiam, Ágnes, mit miveltél? Szörnyü a bűn, terhes a vád; Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád.” Csak most derül ki, hogy nem Ágnes ölte meg a férjét. A gyilkosság történetét a ballada nem meséli el. Azután ott vannak a térbeli váltások: a patakpart, a börtön, a bíróság, végül ismét a patakpart. Fontos szerepet kapnak az időbeli kihagyások is. Először Ágnes asszonyt látjuk, majd jönnek sorban: az utcagyerekek, a kíváncsiskodó szomszédnők és végül a hajdú. Az idő múlását a szöveg nem jelzi. A balladákat szerkezetük szerint is megkülönböztetjük. Az Ágnes asszony egyszólamú, lineáris, vagyis vonalszerűen előrehaladó ballada. Időbeli kitérés nélkül meséli el a történetet. Ugyanakkor körkörösen építkezik, mivel a történet kétszer is visszatér a kiindulópontjára.
Míg az Ágnes asszony a népi életből veszi a témáját, a nagykőrösi korszak másik híres balladája, a Szondi két apródja a történelemből. A ballada története a török hódoltság idejéből való, epikai hitele Drégely várának eleste. Íme a rom ma. Ez a ballada többszólamú, párhuzamos szerkesztésű. Az ötödik versszaktól a páratlan számú versszakokban Szondi apródjainak énekét halljuk a múltról, Drégely ostromáról és Szondi hősiességéről. A páros számú versszakokban a török követ a jelenről és a jövőről beszél. Le akarja csábítani a fiúkat a völgybe, hogy Ali pasát dicsőítsék. A török követ azonban hiába szólongatja az apródokat, a fiúk végig Szondi dicsőségét zengik. Valódi párbeszéd tehát nem alakul ki közöttük. A történet mégis e szólamokból bontakozik ki. Arany a nagykőrösi évek alatt több történelmi témájú balladát is írt. Ilyen például a szintén párhuzamos szerkesztésű V. [ötödik] László.
Az Őszikék korszakában már nem születtek történelmi balladák. Új témaként a nagyvárosi élet idegensége jelent meg Arany műveiben. A vidéki élet magányos csendjéhez szokott költő nem találta a helyét a számára zsúfoltnak tűnő fővárosban. Ma biztosan fejvesztve menekülne el Budapestről. A nagyvárosi élet veszteseit örökíti meg a Híd-avatás című balladája. A balladát Arany a Margit híd átadására írta. A történet alapja egy régi babona: az új építmény emberáldozatot követel. E ballada a középkori haláltánc műfaját is megidézi. A versben megszólaló alakok számot vetnek az életükkel, és leugranak a hídról. A képen Zichy Mihály illusztrációját látod a műről. Az Őszikék balladáinak világában kiemelt helyet kaptak a népi babonák és a „paranormális” jelenségek. A Vörös Rébékben például a boszorkány – miután nagy zűrzavart okoz a faluban – varjúvá változik. A Tengeri-hántásban az éjszakai égbolton lepedőn repülnek a zenészek, és kísérteties muzsikájukkal riogatják a falu fiataljait. A Tetemrehívásban a halott sebe vérezni kezd, ha a gyilkosa közeledik hozzá. Arany utóbbi művét felolvasták a Kisfaludy Társaságban. Hatalmas tetszést aratott. A közönség megrendülése miatt tíz perc szünetet kellett tartani, majd az egyetemisták küldöttsége ezüstkoszorút adott át Aranynak. A Tetemrehívásban Kund Abigél addig incselkedik szerelmével, Bárczi Benővel, míg a fiú öngyilkos lesz. Arany kései népi témájú balladái mind a szerelmi féltékenységről, hűtlenségről, megcsalásról szólnak. A Tengeri-hántásban Tuba Ferkó elhagyja Dalos Esztit, akit teherbe ejtett. Arany különös bravúrja, hogy amikor Eszti haláláról ír, ezt a tényt egyetlen raggal jelzi: „Itt nyugosznak fagyos földbe”. A csapodár Tera a Vörös Rébékben Pörge Danit cseréli le a kasznárra.
Meglepő, hogy ezeken a témákon a korabeli közönség nem botránkozott meg. Talán azért, mert tudták, hogy Arany szerény, zárkózott élete nem ad okot rá. Hiszen nem ő volt csapodár, csak a balladák hősei.