Előzetes tudás

Ahhoz, hogy fel tudd dolgozni a tanegységet, tisztában kell lenned az alábbi fogalmakkal, és rendelkezned kell az alábbi ismeretekkel: klasszicizmus és szentimentalizmus Sturm und Drang jellemzői műelemzési szempontok

Tanulási célok

A tanegység feldolgozása után: új fogalmaknak leszel birtokában: egzotizmus, orientalizmus, liberalizmus, stb., képzőművészeti ismeretekkel gazdagodsz, alaposan megismered a romantika stílusjegyeit.

Narráció szövege

Rút és rémes! Kísérteties! Irreális! Romantikusnak találod? A válasz hétköznapi értelemben: nem. A romantikát az irodalomban hajlamosak vagyunk csupán a szenvedéllyel azonosítani. De ennél sokkal többről van szó! Lássuk! A romantika a XVIII. század végén kialakult kultúrtörténeti időszak és stílusirányzat. Első hullámai Angliából és Németországból érkeztek. Kelet- és Közép-Európában csak a század ‘20-as, ‘30-as éveitől vált uralkodóvá. Egészen a XIX. század végéig eltartott. Ezt a késő romantika korszakának nevezzük. Közvetlen előzménye a klasszicizmus, a szentimentalizmus és a Sturm und Drang. Bár sokféle változatban élt, mégis ez az utolsó stílus, amely egyöntetűen jelentkezett valamennyi művészeti ágban. Elnevezése a regény jelentésű román szóból származik. A középkorban így hívták az anyanyelven íródott elbeszélő műveket.
Kialakulásának társadalmi háttere a felvilágosodás eszméiből, a polgári társadalomból való kiábrándulás. A romantikus alkotó alapvető életérzése a csalódottság, amit a vágy és valóság ellentmondása miatt él meg. Kétféle forradalom íveli át a korszakot, egyik az ipari, a másik a társadalmi. A szabadság, egyenlőség és testvériség jelmondata érvényesül a kor világszemléletében. A liberalizmus és az individualizmus határozza meg a társadalmakat. A klasszicizmus merev szabályaival szemben a romantika meghirdette a művész teljes szabadságát és az egyéniség kultuszát. Az alkotó zseni a semmiből világokat teremt. Legfőbb ihletforrása a szárnyaló fantázia. Alapvető követelmény az eredetiség, életbe lép a plágium, az irodalmi tolvajlás fogalma.
A romantikusok saját világuk elől az értékesnek tartott múltba vagy távoli, egzotikus világokba menekülnek. Ez utóbbit egzotizmusnak nevezzük. A mesés Kelet imádata pedig az orientalizmusban nyilvánul meg. Továbbá vonzó számukra a középkori lovagkultúra, saját nemzeti múltjuk és népművészetük is. Ez utóbbi, az idegen uralom alatt nyögő országokban, főleg Európa keleti és középső részén különösen fontos. Népművészetük által tudták kifejezni nemzeti önérzetüket. Ezen területeken a művész legfőbb feladata a vátesz-, azaz látnok és prófétaszerep felvállalása volt. A költő népvezérként nemzetét egy jobb világba kívánta vezetni, hisz itt a feudalizmus felszámolása még váratott magára. A romantika különlegességre törekvéséhez a mítoszok világa is ihletet ad. Az egykori mitikus történeteknek új köntöst adtak, saját mitológiát teremtettek.
A romantika felszabadító ereje elmossa a műnemi és műfaji határokat: a lírához közelíti őket és átmeneti műfajokat hoz létre, például balladát, verses regényt és drámai költeményt. Az alkotás időnként szándékoltan töredékes. Az író azt sugallja, hogy a világ teljes egészében nem írható le, és a nyitott mű többet mond. A cselekményvezetésben gyakori a váratlan fordulat, a titok, a meghökkentő esemény. Kísérteties, hátborzongató elemek is felütik benne fejüket. A jellemábrázolásban angyali tisztaságú szereplők kerülnek szembe az ördögi gonosszal. Ezt idealizálásnak és jellemkontrasztnak nevezzük. A fantasztikum pedig felülemelkedést biztosít a hétköznapi élet kisszerűségén.
A romantikus stílusra jellemző a felfokozott pátosz, az erős zeneiség, az ékesszólás, a festőiség, a túlzó képek és merész képzettársítások, valamint az erőteljes ellentétek. A költői nyelvben kedvelt eszköz az allegória és a szimbólum. A romantikus költő vagy saját művészi nyelvet teremt, és ezzel el is távolodik közönségétől, vagy a népnyelv felé fordul. Hangja pedig vallomásos, érzelmeit közvetlenül szólaltatja meg. A romantikában a természet is kultuszát éli: vagy az egyén érzéseit tükrözi, vagy a végtelenséget éli meg általa az alkotó. A romantika elméletírói között tartjuk számon a testvérpárost, Friedrich és August Schlegelt (fridrik és auguszt slégel) német filozófust és műkritikust.
Most láthattad, mit jelent a romantika mint irodalmi fogalom: rútság, mese, forradalom, messzi Kelet, lovagok, liberalizmus, fantázia, megannyi izgalmas törekvés. De ha virágcsokorral vagy gyertyafényes vacsorával leped meg kedvesed, akkor sem állsz távol tőle, ott, a szenvedélyek viharában…

Ajánlott irodalom

Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001, 119-130. o.

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision