Magyarország története 1918–1920

1918 őszére egyértelművé vált az Osztrák–Magyar Monarchia háborús veresége és egyben a felbomlása is. Következő történetünk ezek között a díszletek között kezdődik, a színdarab műfaja tragédia három felvonásban.
1918 októberének végén az általános elégedetlenség forradalmat robbantott ki Budapesten. Ez volt az őszirózsás forradalom. A felkelők a demokratikus reformokat hirdető Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését követelték, amit október 31-ére sikerült kikényszeríteniük. Az új kormány a háború befejezését, független Magyarországot, demokratikus szabadságjogokat és földosztást ígért. Mindezt azonban képtelenség volt teljesíteni. Az általános választójogot és a politikai szabadságjogokat törvénybe iktatták, de a gazdasági reformok késtek. Közben pedig benyomultak az ország területére az antantcsapatok.
A kormánytól egyre többen elfordultak, ugyanakkor a Kun Béla által megalapított Kommunisták Magyarországi Pártja a munkásság hatalomátvételét és a problémák gyors megoldását ígérte. A KMP népszerűsége megnőtt.
Ebben a helyzetben érkezett a kormányhoz 1919. március 20-án a Vix-jegyzék (ví), amely újabb magyarlakta területek kiürítését követelte. A jegyzék elfogadhatatlan volt, a kormány lemondott, és Károlyi köztársasági elnökként a Szociáldemokrata Pártnak adott lehetőséget a kormányzásra. A szociáldemokraták azonban – Károlyi tudta nélkül – egyesítették pártjukat a KMP-vel, és az új kormány 1919. március 21-én létrehozta a Tanácsköztársaságot.
Az új hatalom gyors ütemben építette ki a proletárdiktatúrát. A Forradalmi Kormányzótanács minden kérdésben teljhatalmat gyakorolt. Tagjai közül Kun Bélának volt a legnagyobb tekintélye, aki az elnöki tisztet mindvégig betöltő Garbai Sándornál is befolyásosabb volt. Szovjet mintára szervezték át a közigazgatást, államosították az üzemeket, a bankokat, az államosított földeken megindult a szövetkezetesítés.
Néhány szociális intézkedést leszámítva az új kormány sem tudott a gazdasági nehézségeken úrrá lenni, idővel még aki kezdetben támogatta, az is kiábrándult a rendszerből. A lázadókkal szemben azonban keményen fellépett a Vörös Őrség. A társadalmat pedig folyamatos megfélemlítéssel tartották sakkban a „vörösterror” félkatonai egységei.
A Vix-jegyzék visszautasítása után az ország súlyos helyzetbe került: megindult a román és a csehszlovák csapatok támadása. A Forradalmi Kormányzótanács megszervezte a Vörös Hadsereget, amely Stromfeld Aurél és Landler Jenő vezetésével a Felvidék jelentős részéről kiszorította a cseheket.
A katonai sikerek hatására az antant egyezséget ajánlott: ha a magyar kormány visszarendeli a Felvidékről a csapatait, akkor az antant elrendeli a román haderő visszavonulását a Tiszántúlról. A kommunista vezetők elfogadták az ajánlatot, és visszarendelték a magyar haderőt. A Vörös Hadsereg ennek hatására felbomlott, és a Tanácsköztársaság teljesen elveszítette társadalmi támogatottságát.
Súlyosbította a helyzetet, hogy a románok viszont nem voltak hajlandóak feladni a Tiszántúlt. A kormány egy sikertelen támadással próbálkozott a románokkal szemben, ez azonban pillanatok alatt összeomlott. A románok átlépték a Tiszát, és hamarosan bevonultak Budapestre. 1919. augusztus 1-jén a Tanácsköztársaság megbukott.
1919 augusztusától az országban anarchikus állapotok uralkodtak: a románok megkezdték a megszállt területek kifosztását. Az ország élén nem volt stabil politikai erő, csak egymást váltó gyenge kormányok. De Szegeden már körvonalazódott egy hatalmi központ, amelynek egyre növekvő létszámú Nemzeti Hadseregét Horthy Miklós irányította. Horthy hamarosan önállósította magát, és csapataival megszilárdította a rendet a Dunántúlon. Ennek része volt a „fehérterror” kibontakozása, ami azt jelentette, hogy tiszti különítmények és szabadcsapatok kegyetlenkedtek a tanácsállamban részt vállaló vagy ezzel meggyanúsított emberekkel.
1919. november 16-án Horthy bevonult Budapestre, és George Clerk (dzsordzs klö[r]k) antant megbízott tárgyalásai után 1920 januárjára megalakult az új magyar kormány. Az új rendszer visszaállította a királyságot mint államformát, de király híján az államfői tisztséget ideiglenesen a kormányzó töltötte be. Kormányzóvá 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választották.
Az előadásnak ezzel vége. A következő darab innen folytatódik. Annak a történetnek a címe: A Horthy-korszak.