A mozgástanulás jellemzői

Az iskolában és otthon is sokat hallod, hogy fontos a tanulás. Amikor tanulásról beszélünk hétköznapi értelemben a kognitív, azaz az értelmi területeket értjük alatta. Úgy is mondhatnánk, hogy a tanulás egy olyan folyamat, amelynek során az egyén lépésről lépésre egyre bonyolultabb és elvontabb ismeretekre tesz szert, és ezeket az ismereteket ténylegesen elsajátítja, alkalmazni tudja.
Felmerül a kérdés, hogy a mozgást tanuljuk-e, vagy spontán, magától alakul ki. A válasz elég összetett. Vannak olyan mozgások, amelyek ösztönösen alakulnak, ezek az alapvető természetes mozgások. Ide tartozik például a kúszás, a mászás, a járás, a futás vagy a hajítás. Ezeket azért nevezzük természetes mozgásnak, mert a mozgásfejlődés során spontán tanulja meg a gyermek. Azt is mondhatjuk, hogy magától tanulja meg. Jó példa erre, hogy a kisgyermek nem nagyon látja a szüleit kúszni vagy mászni, mégis megtanulja azokat.
A mozgások másik csoportjába a nem természetes mozgások, más szóval a tanult mozgások tartoznak. Azért tanultak, mert itt már általában az adott természetes mozgásból kiindulva sportág jellegűen tanuljuk a mozgást. Az óvodás gyermek, amikor megpillantja az édesanyját, ösztönösen fut hozzá. Nem törekszik arra, hogy gazdaságos vagy koordinált legyen a mozgása. Ugyanakkor, amikor felnő az óvodás, és például futóatléta lesz, akkor már az adott versenyszámnak megfelelő technikával kell, hogy fusson ahhoz, hogy eredményes legyen. A spontán kialakult futás technikáját továbbfejlesztve egyre ügyesebb lesz, és a mozgástanulás eredményeként lesz belőle sprinter vagy épp hosszútávfutó. Azaz a sportágnak, a versenyszámnak megfelelően, fejlesztette tovább a futását.
A mozgástanulás célja és egyben elvárt eredménye az új mozgások, mozgássorok készségszintre emelése és koordinált, ügyes végrehajtása. A mozgástanulás hosszú folyamat. Az eredmény nem alakul ki az egyik napról a másikra, különböző szakaszokon keresztül megy végbe. Matematikából is először a számokat tanuljuk meg, majd az alapvető műveleteket és csak azután a bonyolultabb műveleteket.
A sportban is hasonlóan tanulunk. Az első szint a mozgáskép kialakítása, ez a mozgástanulás kognitív fázisa. Egy képi információval rendelkezünk arról, hogy mit fogunk megtanulni. Pl. a testnevelő tanár bemutatja a síelést, vagy egy rövidfilm segítségével megnézzük, hogy hogyan is néz ki. A következő szakasz a durva koordináció fázisa. Ebben a szakaszban jellemzően az eredeti mozgáshoz még csak hasonlító mozdulatsort hajtunk végre. Sok hibával, nagy energiabefektetéssel, pontatlanul hajtjuk végre a mozgást. Pl. síelés közben minden izmunkat megfeszítve siklunk, erőlködünk, sokszor elesünk stb.
A következő fázis a finomkoordinációs szint, amikor is egyre koordináltabbá válik a mozgás. Felismerhető, hogy milyen mozgásról van szó, optimális az energiabefektetés, eredményesebb a végrehajtás, csak kisebb hibák vannak a mozgásban. A síelő ekkor már csak azokat az izmait használja, amelyek a sikláshoz kellenek, nem tesz felesleges mozdulatokat, könnyedebb a mozgása.
Az utolsó fázisban automatizálttá válik a mozgás, tökéletes a végrehajtás, akár változó körülmények között is. Az esetleges hibákat magától korrigálja a sportoló. Pl. a síelő, ha megbillen, a lécen tud maradni, nem esik el, korrigálni tud. Ha hirtelen ki kell kerülnie valakit a pályán, akkor azt magabiztosan teszi, nem ijed meg. Mozgása hasonlít a versenysízőkéhez.
A mozgástanulás során érdemes türelmesnek lenni, mert olyan folyamatok mennek végbe a szervezetben, amihez időre van szükség. Sokat kell gyakorolni, hogy sikerüljön a mozgást végrehajtani. Kosárlabdában is sok idő eltelik, mire sikerül bedobni a büntetőt.
A mozgástanulás során lehet ugyanazt a feladatot újra és újra megcsinálni, pl. 20-30 büntetőt dobni, de ez egy idő után egysíkú és unalmas lesz. A másik megoldás, amikor változatos feladatokkal tesszük ugyanezt. Pl. más és más helyről dobunk, vagy változtatjuk a dobás magasságát, a kar- és kéztartást stb., és ezáltal megérezzük azt, hogy mikor a legeredményesebb a mozgás, mikor sikerül bedobni a labdát. A mozgástanulás fázisain ugyanúgy átesnek a gyerekek és a felnőttek is, tehát a mozgástanultsági szint nincs összefüggésben az életkorral. Viszont gyermekkorban a testünk sokkal hatékonyabban képes új mozgásformákat elsajátítani. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek már csecsemőkoruktól fogva a lehető legtöbb mozgást felfedezhessék, és a legváltozatosabb módokon próbálkozhassanak, mert ez az alapja a széleskörű felnőttkori mozgásműveltségnek.