Előzetes tudás

Ismerned kell a szófajok fogalmát, kérdésüket, alcsoportjaikat és alaktani sajátosságaikat.

Tanulási célok

Ebből a tanegységből megtudod, hogy melyek a szavak szófaji rendszerbe sorolásának kritériumai.

Narráció szövege

Idézd fel, hogy mit nevezünk szófajnak! A szófajok a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. Mi határozza meg őket? A szavak jelentése, mondatbeli szerepe, és alaki viselkedése. És mely csoportok alkotják a szófaji rendszerünket? Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók sorolhatóak ide.
Most az alapszófajokkal fogsz megismerkedni. Ezek önálló jelentéssel, önálló mondatrészi szereppel rendelkeznek és toldalékolhatóak. Az alapszófajokon belül megkülönböztetjük a tulajdonképpeni, az alapszófajokat helyettesítő és az átmeneti szófajokat. Kezdjük a tulajdonképpeni szófajokkal! Ide tartozik az ige, a főnév, a melléknév, a számnév és a határozószók. Ebben a mondatban mindegyik valódi alapszófajra találsz legalább egy példát! A két legkedvesebb tollamat odaadtam Sárának, de rögtön kifogytak. Hogyan tudnál rákérdezni az igére? Az ige történést, cselekvést, létezést fejez ki, ennek megfelelően a kérdése mit csinál, mi történik. A mondatban csak állítmány szerepét tölti be, bármilyen toldalékot kaphat, képzőket, jeleket, ragot.
Miket neveznek meg ezek a szavak? A főnév élőlények, élettelen tárgyak vagy elvont dolgok nevét jelöli. Erre a ki, mi, kérdőszavakkal kérdezhetsz. A mondatban bármilyen mondatrész szerepét betöltheti, és bármilyen toldalékot kaphat. Példamondatunkban a tollamat tárgyi, a Sárának pedig határozói szerepben tűnik fel. Láthatod, hogy jel és rag is járul hozzájuk. Hogyan kérdeznél rá erre a szóra? A melyik?, milyen? kérdésekkel a melléknevet azonosítjuk be, amely személyek, tárgyak, dolgok, tulajdonságait fejezi ki. A mondatban leggyakrabban jelző szerepét tölti be. Bármilyen toldalékot felvehet, ebben a mondatban jeleket kapott. Mit jelöl a két szó a mondatban? Hogyan kérdeznél rá? A számnévre, a hány, mennyi, hányadik, hányad kérdőszavakkal kérdezhetsz. Személyek, tárgyak, dolgok mennyiségét, sorrendiségét jelöli. A mondatban betöltheti a jelző, állítmány és a határozó szerepét. Toldalékolhatóság jellemzi. Példamondatunkban a két számnév egy mennyiségjelző. Az utolsó idetartozó szófaj a határozószó. Ezek a cselekvés, történés, létezés körülményeit nevezik meg. Ritkábban toldalékolhatóak, a mondatban mindig határozók.
Most jöjjenek az alapszófajokat helyettesítő szófajok, vagyis a névmások. A névmások főnevet, melléknevet, számnevet és határozószót helyettesítenek. Ugyanazokat a toldalékokat és mondatrészi szerepeket vehetik fel, mint az általuk helyettesített szavak. Tartalmassá viszont a beszédhelyzet által vagy a szövegkörnyezetben válnak, mivel nincs önálló fogalmi jelentésük. Sokféle névmás található nyelvünkben. Például az engem személyes, a magam visszaható, az enyém birtokos, az efféle mutató.
És legvégül az átmeneti szófajok. Miért átmeneti? Azért, mert két szófaj tulajdonságát úgy hordozza, hogy külön-külön egyik kategóriába sem sorolható. Ide tartoznak az igenevek. Ők egyszerre rendelkeznek igei és nem igei tulajdonságokkal. A jelentés magját az ige hordozza, a mondatban rákérdezve viszont a főnév, melléknév, határozószó kérdésére válaszolnak. A mondatban lehet alanyi, tárgyi, határozói és jelzői szerepük. A főnévi igenév képzője a-ni. A mondatban betöltheti az alany szerepét, de csak olyan igék mellett, mint a kell, lehet, szabad. Például: A szobában szabad olvasni. Ebben a mondatban az olvasni főnévi igenév az alany szerepét tölti be.
A melléknévi igenév a melléknévre jellemző szerepet tölt be a mondatban. Három fajtája van: a folyamatos melléknévi igenév, képzője az –ó/-ő, a befejezett melléknévi igenév, képzője –t/-tt és a beálló melléknévi igenév, képzője az- andó/-endő.
A határozói igenév a mondatban mód-, ok- vagy állapothatározó. Képzője a –va/-ve és a –ván/-vén.
A határozói igenév alakjai vitatottak, amikor mozgást, helyváltoztatást fejezünk ki. A Pisti el van utazva, le van ülve és a hasonló kifejezések mind hibásak. Viszont amennyiben egy állapotról beszélsz például meg van rémülve, tálalva van, akkor használhatod a határozói igenevet. Az elhangzott információk birtokában - remélem - most már biztonsággal eligazodsz az alapszófajok rendszerében.

Ajánlott irodalom

Antalné Szabó Ágnes–Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció (9-10. évfolyam), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.

Fráter Adrienne: Magyar nyelv a középiskolások számára 9., Mozaik Kiadó, Szeged, 2012, MS-2370.

Magyar szófajtörténet, Libri: http://www.libri.hu/konyv/magyar...

Magyar nyelvről cikkek, érdekességek, Magyar nyelv: http://magyarnyelv.lap.hu/

É. Kiss Katalin-Kiefer Ferenc-Siptár Péter: Új magyar nyelvtan, Nyelvtudományi szakcsoport: http://www.nytud.hu/szakcsoport/...

É. Kiss Katalin, Kiefer Ferenc és Siptár Péter: Új magyar nyelvtan

Osiris kiadó, 1998.

_x000C_

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet

Hozzászólások