Előzetes tudás

Ahhoz, hogy jól megértsd ezt a leckét, ismerned kell a nyelvi és nem nyelvi kommunikáció alapfogalmainak jelentését. Olyan tapasztalatokkal kell rendelkezned, amelyek segítenek értelmezni a befogadott üzeneteket.

Tanulási célok

A tananyag célja, hogy jobban megértsd az üzenetek jelentésének szerepét a nyelvi szerkezetek kialakításában, illetve lásd a jelentés és a nyelvi-grammatikai funkció összefüggését, egyszóval sikeresebben kommunikálj.

Narráció szövege

Gondolkoztál már azon, hogyan igazodsz el a világban, vagy hogyan értelmezed a környezeted jelzéseit? Egyszerű a válasz. A jelek és a belőlük felépülő jelrendszerek segítségével.
Amikor sétálsz az utcán, láthatsz feliratokat, KRESZ-táblákat, templomtornyot. Ezek mind jelek. A jeleket mindig láthatod, hallhatod, tapinthatod, tehát az érzékszerveiddel felfoghatod. Minden lehet jel, ami fontos a közlés során, azaz jelzés értékű, és egy közösség minden tagja elfogadja, vagyis azonosan értelmezi. Ha például meglátjuk a „H“ betűt, gondolhatunk Magyarország felségjelére vagy arra, hogy kórház van a közelben.
A nyelvi jel egy jelölőből és egy jelöltből áll. Jelölő - más néven a jeltest - lehet egy szó: egy hangsor vagy betűsor; jelölt pedig az a fogalom, jelentéstartalom, amelyet a szó felidéz. Amikor beszélünk, akkor a nyelvi jel az adott beszédhelyzetben utal a konkrét jeltárgyra, a valóságra. A jelölő és a jelölt közötti kapcsolat a jelentés.
A jeleket sokféleképpen osztályozhatjuk. Keletkezésük szerint beszélhetünk természetes és mesterséges jelekről. Természetes jel a villámlás vagy a sötét felhők. Ezeket tapasztalataid alapján értelmezed, ok-okozati viszonyban. Ha sötét felhőt látsz az égen, tudod, hogy valószínűleg esni fog. Mesterséges jelek például a közlekedési táblák. Ezeket általában valamilyen közösség hozza létre azért, hogy tagjai kommunikálni tudjanak.
Egy másik osztályozási szempont a jelölő és a jelölt viszonya. Az alábbi felosztás a jeltudomány, vagyis a szemiotika atyjától, Peirce-től (ejtsd: pírsztől) származik. Három jeltípus van: ikon, index és szimbólum. Az ikon olyan jeltípus, amely hasonlít arra a valóságdarabra, amelyre utal. Egy telefont jelölő kép például felidézi a hasonló tárgyat. Így ha látod egy telefon képét, tudod, hogy ott lehet telefonálni. Az index olyan jel, ahol a jelölő és a jelölt között ok-okozati, logikai, térbeli vagy időbeli kapcsolat van. Ha például egy lakatlan szigeten látsz egy lábnyomot, akkor tudod, hogy ember járt arra. A szimbólum esetében a jeltest és a jelölő közötti kapcsolat pusztán megegyezés alapján jön létre. Ilyen például az internet jele egy kávézóban.
Nézzük a nyelvi jeleket! Keletkezését tekintve a nyelvi jel mesterséges jel. Ha jelölő és jelölt viszonyát nézzük, mindhárom csoportra találunk példát. A nyelvi jelek közül ikonok a hangutánzó szavak, amelyeknél a hangalak hasonlít a leképezni kívánt hanghatásra. Ezek a különböző nyelvekben is hasonlóan hangzanak. Ilyen például a kakukk, amely németül kuckuck (ejtsd: kukuk), franciául coucou (ejtsd: kuku). Indexeknek tekinthetők az utaláson alapuló hangulatfestő szavak, amelyekben a hangalakból következtethetünk a jelentésre. Ha például azt hallod, hogy valaki kullog, tudod, hogy valószínűleg rosszkedvű. A nyelvi jelek többsége szimbólum, hiszen kialakításuk konvención alapul: ez azt jelenti, hogy az emberek nyelvenként különböző hangsort használnak ugyanarra a jelentéstartalomra. A magyar „szeretlek“ helyett angolul azt mondjuk: I love you. A nyelvi jelek többsége tehát önkényes. A hangutánzó és a hangulatfestő szavakat motivált szavaknak nevezzük, mert felfedezhető valamilyen ok-okozati kapcsolat a jelölő és a jelölt között. Ezzel szemben a szavak többsége motiválatlan, a hangalak és a jelentés kapcsolata csak megegyezésen alapul. A szavak jelentésének leírása jelentéselemekkel történik, amelyek megmutatják az egyes jelentések közti különbségeket. Például a „férfi“ jelentése hímnemű, felnőtt ember, míg a „fiú“ hímnemű és ember ugyan, de nem felnőtt. A „férfi” tehát három, míg a „fiú” csak két jelentéselemmel bír. Ezek az elkülönítő jegyek adják a szó denotatív, vagyis szövegkörnyezettől független jelentését. Ha a szavak azonos fogalomkörből fejeznek ki egy-egy fogalmat, azt mondjuk, azonos jelentésmezőbe tartoznak. Ugyanakkor szövegbe kerülve a szóhoz járulhat alkalmi többletjelentés, azaz konnotatív jelentés is. Ekkor a szó jelentése a szövegbeli környezetének hatására árnyaltabbá válik. Nem mindegy, hogy valaki egy házba tör be, vagy a piacra egy új termékkel, esetleg lovat szelídít. A jelentések közti viszonyt a szó jelentésszerkezete mutatja meg. A jelek nemcsak az utcán igazítanak el, hanem az életed minden területén. De ne felejtsd: minden jel valami önmagán túli dologra utal. Ne elégedj meg a látszattal!

Ajánlott irodalom

Antalné Szabó Ágnes–Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció (9-10. évfolyam), átdolgozott kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003

Fráter Adrienne: Magyar nyelv a középiskolások számára 9., harmadik, változatlan kiadás, Mozaik Kiadó, Szeged, 2012

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision