Madách Imre: Az ember tragédiája II. – Eszmék és szereplők

Gondolkodtál már azon, hogy magad irányítod-e a sorsod? És azon, hogy ki irányítja a történelmet? Az isteni gondviselés? A gonosz mesterkedése? Az ember? Az egyén vagy a tömeg? Mit jelent egymásnak a férfi és a nő? Mit jelent számunkra az élet? Nehéz kérdések, hát még milyen nehezek rájuk a válaszok. Nem is tesszük fel őket magunknak mindennap. Legyen a mai nap kivétel!
Az ember tragédiája emberiségdráma. Ádám és Éva alakjához kapcsolja az em be riség történetének nagy kérdéseit. Az első emberpár az egyes történelmi színekben más néven, különböző történelmi korszakokban tűnik fel. Ádám Egyiptomban fáraó, Konstantinápolyban keresztes lovag. Prágában Kepler, Párizsban Danton. Az utolsó álomszínben már megtört aggastyán, aki elveszítette a hitét az emberiségben. Pedig ő testesíti meg az örök küzdés eszméjét. Eszméiből az egyes színek végén kiábrándul, majd újakért lelkesedik. A párizsi szín kivétel. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje érvényben marad. Éva passzív szereplő. Hol pozitív, hol negatív alakban tűnik fel. Egyiptomban egy rabszolga feleségeként döbbenti rá Ádámot, hogy milliók pusztulnak el egyetlen ember, a fáraó parancsára. Rómában kéjnő. Párizsban és Londonban két alakban jelenik meg. Párizsban először vonzó arisztokrata hölgy, aki a vérpadon végzi. Később rongyos pórnőként jelenik meg, viselkedése taszító. Londonban megvásárolható polgárlány. A szín végén azonban a halhatatlanság és a szépség szimbólumává válik. Prágában csalja a férjét. Csak az űrjelenetben nem szerepel. Itt a Föld Szelleme helyettesíti. Az űr Lucifer otthona: maga a halál. Éva viszont az élet jelképe. Lucifer el tudja csábítani, de nem tudja legyőzni. Érdekes, hogy itt hangzik el a mű egyik legfőbb üzenete az ember számára: „A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” Lucifer Ádám vezetője, de a vesztére tör. Nem valamiért, hanem valami ellen küzd. Ő a tagadás szelleme. Hideg és számító, nem lelkesedik semmiért. Mindenből ki akarja ábrándítani Ádámot. Az Úr nem sokat szerepel a műben. Megteremti, majd magára hagyja a világot. Úgy gondolja, tökéleteset alkotott. Hagyja, hogy Lucifer hatalmába kerítse az embert. A végszó mégis az övé: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Értette-e vajon Ádám az Úr szavait? Megértette-e, hogy a tagadás önmagában nem küzdés. Valamiért lelkesedni kell, és bízni abban, hogy nem vallunk kudarcot. Vagy ha mégis, akkor talpra tudunk állni.
A történelmi színek általános emberi törekvéseket mutatnak be. A dicsőség- és hatalomvágyat az egyiptomi színben. A hedonizmust, vagyis az élvezetek hajszolását a római színben. A közélettől való visszavonulást a prágai színben. Az anyagi világból való elvágyódást az űrjelenetben. Az utolsó színben pedig az ember önmegsemmisítési hajlamát.
Madách korának számos filozófiai kérdését is feldolgozta a műben. Ilyen például Hegel dialektikája, amely szerint egy-egy történeti korszakot egy-egy nagy eszme irányít. Ezek az eszmék tagadják egymást. Az ellentétes eszmék harcából létrejön egy új, magasabb szintű eszme, amely megszünteti, de meg is őrzi az előző kettőt. Így létrejön az eszmék szintézise. Egyiptomban például csak egy ember szabad, a fáraó. Ez a tézis. Athénban mindenki szabad, ez az antitézis. Rómában néhányan szabadok, ez a szintézis. A mű elején az Úr szavai a deizmus felfogását tükrözik: Isten megteremtette a világot, és többé nem avatkozik bele annak sorsába. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” A londoni szín szabad versenyes kapitalizmusát az életben maradásért folytatott küzdelem irányítja. A falanszter jelenetben a fő eszme a megélhetés. A haszon nélküli élőlények, mint a kutya vagy az oroszlán, múzeumba kerültek. A szerelem jelképe, a rózsa is haszontalan virág. „Él, ami hasznos és mit ekkorig A tudomány pótolni nem tudott: A disznó és a birka, de korántse Olyan hiányosan már, mint minőnek A kontár természet megalkotá: Az élő zsír, ez hús- s gyapjútömeg, Mely, mint a lombik, céljainkra szolgál” – mondja Ádámnak a tudós. Igazi génmanipulátor. Az eszkimó színben a Nap kihűlt, mindent jég borít. Ez a korabeli fagyhalál-elmélet, az entrópia elve. Az elméletet a tudós fogalmazza meg a falanszter-jelenetben: „Négy ezredév után a nap kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld; Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk.” Az eszkimó pedig így könyörög Ádámnak: „Ha isten vagy, tegyed, könyörgök, hogy kevesb ember legyen s több fóka.” E színek Darwin evolúciótanát szemléltetik. A fajok közül az marad életben, amelyik erősebb és jobban alkalmazkodik környezetéhez. Eszerint a puszta létért való küzdelem irányítja a történelmet.
A sokféle megjelenített filozófiai kérdés után Luciferrel együtt kérdezheted: „Nem érzed-é eszméid közt az űrt?” Ha így lenne, ne csüggedj! A feladatok segíteni fognak abban, hogy minden a helyére kerüljön. „Csak küzdj és bízva bízzál!”