Janus Pannonius

Felmerült már benned a kérdés, hogy ki volt a magyar irodalom első igazán nagy alakja? Mikortól beszélünk magyar líráról? Azt már tudod, hogy első versünk, az Ómagyar Mária-siralom 1300 körül keletkezett. Ám sem annak szerzőjét, sem más lírai alkotást nem ismerünk abból az időből. Ki volt az első ismert költőnk? Eláruljuk. A XV. századba, a reneszánsz korába kell visszarepülnünk az időben! Ekkor élt egy igazán nagy műveltségű, Európa-szerte ismert és elismert magyar humanista költő, aki – bár verseit latinul szerezte –, tisztában volt művészi jelentőségével.
„Sokra becsülnek már, hazám is büszke lehet rám…”
– vélekedik önmagáról legismertebb epigrammájában, a Pannónia dicséretében. Ő Janus Pannonius, aki 1434 és 1472 között élt.
Rejtélyek övezik alakját és életét. Eredeti neve talán Kesinczey vagy Csezmicei János lehetett. A felvett latin nyelvű, művészi név jelentése: Magyarországi János, mellyel utalt származási helyére. Humanista tudásra – nagybátyjának, Vitéz Jánosnak köszönhetően – Itáliában tett szert. Nagy karriert futott be: Pécs püspöke, Mátyás király kancellárja, feudális nagyúr volt. Ám egy politikai baklövése miatt 1465-ben kegyvesztett lett, menekülnie kellett. Haláláról annyit tudunk, hogy 1472-ben Medvevárott halt meg, valószínűleg tüdővérzésben. A holttestet titokban temették el Pécsett, ám a történelem viharaiban síremléke eltűnt. 1991-ben azonban a pécsi székesegyház altemplomában egy deszkakoporsóban megtalálták maradványait, és rekonstruálták a reneszánsz költő arcképét.
Költészetének fő témái: a haza és az öntudat. De a humor és nevetés is fontos volt életében és költészetében. Lássuk, hogyan férhet meg egymás mellett ez a két különböző érzés! Janus Pannonius három műfajban alkotott szívesen. Az elégia komor hangvételével borongós hangulatú verseinek lett kedvelt műfaja. Az 1458 után született, disztichonban írott versek többnyire szellemi otthontalanságról, magányról árulkodnak. A humanista költő a humoros, ironikus és gúnyos témáknak az epigramma formát választotta. Ezek a rövid, tömör, csattanóval záródó művek hol dicsőítő, hol erotikus, de olykor kritikus hangvételűek voltak. A harmadik kedvelt műfaja a nagyobb terjedelmű, dicsőítő költemények: az úgynevezett panegirikuszok.
Bizonyára búcsúzkodtál már életed során. A családod, a barátaid, a szülővárosod hátrahagyása téged is elszomorított. Ám az elválás fájdalma mellett mindig ott a kíváncsiság, az örömteli várakozás is. Ezt a kettősséget Janus Pannonius is átélte. Erről tanúskodik búcsúverse, a Búcsú Váradtól című elégiája. A bús, komor hangulatú tájleírásban a nagyváradi értékek bemutatása mellett ott rejtőzik az öröm is: Budán várja őt királya és a sok új kihívás. Ezért is hangzik el minden versszak végén refrénként a „Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!” felszólítás. A nagyváradi hőforrások, kulturális emlékek mellett a téli táj bemutatása is hangsúlyos. Ez a magyar irodalomban az első tájleíró vers.
Szerinted mi lesz a sorsa egy olyan fának, mely idő előtt, a februári langyos időben virágba borul? A kései tavaszi fagyok bizony halálra ítélik.
„S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,  Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!”
– olvashatjuk Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című epigramma formájába sűrített elégiájában. Ez a korán virágot hozó fácska a költő saját sorsának jelképe: túl korán érkezett vissza, a meg nem értettség vette őt körül hazájában. Ezért visszavágyott Itáliába, itthon magányosnak érezte magát. Egyre súlyosbodó betegsége is csak fokozta ezt az érzést. A verset a XXI. században is igazán magunkénak érezhetjük. A korán érkező ember, az elfojtott, meg nem valósított gondolatok és eszmék jelképe lehet ez a kis mandulafa.
A test és lélek kettőssége a reneszánsz korában már élesen különvált. A test csupán a szabad lélek börtöne, a szellem ebből akar szabadulni. Ezt a vágyát fogalmazza meg a Saját lelkéhez című versében. Az újplatonikus gondolkodás figyelhető meg benne, mely szerint a lélek nincs egyetlen testhez láncolva. A halál pillanatában a test szorításából kiszabadulva szabadon szárnyalhat tovább. A fájdalom, a szenvedés mulandó, de a lélek örök. Ezt az ellentétet oldja fel a műben.
Vidám, könnyed verseket is ígértünk neked. Nos, az ifjú, talán épp Veled egykorú költő Itáliában írt olyan epigrammákat, melyekkel társait és saját magát szórakoztatta. Ezekkel a „pad alatti” csúfolódó vagy erotikus tartalmú művekkel csillogtatta meg először tehetségét. Ezek az itáliai epigrammák nem váltak széles körben népszerűvé, hiszen sokan túl pajzánnak, közönségesnek vagy gúnyosnak tartották ahhoz, hogy a magas irodalomba beemeljék. Mindenesetre ékes példái annak, hogy milyen sokszínű költőtehetség is volt Janus Pannonius.