A közösség és a korrupció problémája

Pistivel egész éjszaka a skype-on lógtunk, mert korrupciós ügybe keveredett, és tőlem remélt segítséget. A rivális csapatból keresték meg, hogy a döntő mérkőzésen, kapusként, kedvezzen az ellenfélnek. Ezt nem önzetlenül kérték: a jövő szezonban náluk védhetne, amiért fizetést és különjuttatást kapna. Pistit nagyon zavarta a dolog, mert amúgy is az ellenfél volt esélyesebb, és ha veszítünk, ha nem, a korrupció gyanújába keveredik. Igyekeztem megnyugtatni, hogy mindenki ismeri, így nem vádolják meg. Egyébként is túl erős fogalmat használ: ez még nem is korrupció! Ebből indult az egész éjszakás vita.
Pisti szerint a korrupció, megvesztegetés lehet állami, össztársadalmi jellegű visszaélés. Ezt nevezik általános szintű korrupciónak, aminek az a célja, hogy a társadalom által előteremtett javakat új módon ossza el, vagyis a törvényestől különböző, ún. másodlagos elosztási rendszert hozzon létre. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy olyan javakból is részesüljünk, amikre egyébként nem tehetnénk szert vagy egyszerűbben, gyorsabban juthassunk nagyobb mennyiségű javakhoz. Ez aztán áthatja a társadalom egészét és idővel a gazdaságon túl az élet más területeit, például a politikát, a kultúrát, az erkölcsi értékrendet is átalakíthatja. Ezért szokták mondani: „minden országnak olyan a korrupciója, amilyet megérdemel”.
Emellett egyedi szinten is megvalósulhat a korrupció, amit sokkal veszélyesebbnek is ítélt. Én ezt vitattam, mert úgy véltem, ez pusztán néhány embernek jut csak eszébe. Pisti rávilágított a felfogásom hiányosságaira. Gondold végig, mi történt velem! Megkerestek azzal, hogy adjam fel a csapatomat, a köz érdekeit a magánérdekeimért, egyéni haszonért cserébe. Hivatalosan ezt úgy mondják, hogy egy aktív fél jogtalan előnyt ajánl fel a passzív fél, a korrumpált személy számára, aki ezért cserébe részrehajlóan jár el. Ennek aztán különböző formái lehetségesek: nyújthatok valamiféle többlettevékenységet (pl. akadályozom a játékostársamat a védekezésben); elmulaszthatok feladatokat (pl. tudatosan másfelé figyelek a támadáskor); megszeghetem a kötelességeimet (pl. direkt sok szabálytalanságot vétek, hogy a rosszul védő cserekapusra cseréljenek le). Attól még izgalmasabb a dolog, hogy sajátos függőségi viszony alakul ki: a megvesztegetett fél kezében van a döntés joga, tőle függ a megvesztegetés kimenetele. Ez a passzív fél morális felelősségét növeli.
Ha ilyen rizikós, miért vállalják mégis olyan sokan? Pisti ennek is utánajárt: a felek együttműködését olyan játékszabályok könnyítik meg, mint a jogtalan előnyök előre szabott tarifái. A betegek pl. tudják, hogy egy adott orvosnak mennyi hálapénz fizetendő, a pincér esetében is ismert a jatt mértéke, ahogy a hivatali ügy elintézéséhez szükséges kenőpénz aránya is. Ráadásul a visszaélés a felek hathatós, bejáratott együttműködésén, előzetesen ismert forgatókönyvön alapul. Mivel ezek törvénybe ütköző cselekedetek, ezért a feleknek óvatosan és konspiratív módon kell eljárniuk. Például a kenőpénzt egy előre megbeszélt helyen, a nyilvánosság kizárásával, titokban adják át. Ez ütközik a felek morális értékrendjével, mégis az egyéni érdekeik oltárán hajlandók ezt feláldozni.
Ha törvénytelen, miért nem tiltakoznak a sértettek? Épp abból ered a hatékonysága, hogy nincs közvetlen sértett, nincs, aki azonnal jelezze és igazolja a törvénytelenséget, így nehéz leleplezni. Közvetett módon azonban az egész társadalom sérelmet szenved el, például azáltal, hogy bizonyos bevételek hiányoznak az államkasszából. A morális kár még nagyobb, mivel a társadalom bizalmatlanná válik a közélet iránt, ami a korrupció kiszélesedéséhez vezethet. Vannak, akik úgy nőnek fel, hogy természetesnek tekintik a korrupciót, de van, aki nevelése folytán még a megvesztegetés gondolatától is elhatárolódik. Egy társadalom csak közös fellépéssel, például a gyermekek helyes nevelésével és példamutatással tudja megelőzni a korrupció elburjánzását. Végül Pisti is ezt az utat választotta: derekasan helyt állt a meccsen, amit így meg is nyertünk, ezzel hárítva el a korrupció látszatát is.